Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Turay Alfréd: A bibliai teremtéselbeszélés a biológiai evolúciós elmélet fényében
A bibliai teremtéselbeszélés a biológiai evolúciós elmélet fényében m TURAY ALFRÉD dött, amikor a világnézetileg semleges darwini föltevést a gondolkodók egy része ateista módon próbálta értelmezni. Ernst Haeckel38 ("J" 1919), illetve a dialektikus materializmus képviselői filozófiai következtetéseket kevertek bele Darwin szaktudományos elméletébe, s azt tanították, hogy az evolúciós elmélet feleslegessé teszi a Teremtőt: propagandájukban az evolúció elfogadása és Isten létének tagadása szükségszerűen összekapcsolódott. A vallásos gondolkodók véleménye megoszlott: voltak olyanok, akik — főleg annak ateista értelmezése miatt — elutasították a darwini evolúciós elméletet, de akadtak olyanok is, akik védelmükbe vették Darwin elgondolását, és a keresztény hagyomány alapján megpróbálták összhangba hozni a Teremtőbe vetett hittel. Ezek a gondolkodók nem zárták ki, hogy az első ember testét állat szülte. Hangsúlyozták azonban, hogy Isten különleges közbelépése volt szükséges ahhoz, hogy az alacsonyabb rendű szervezetből emberjöhessen létre. Már 1841-től (tehát abban az időben, amikor még Darwin nem terjesztette ki elméletét az emberre) ezt az álláspontot képviselte például a jezsuita P. G. Perrone.39 A természettudós George Mivart azt tanította, hogy Isten olyan testbe öntötte bele az emberi lelket, mely testet az Ö különleges irányítása alatt működő természeti okok hozták létre.40 — Előfordult, hogy egy-egy teológus állítását az illetékes egyházi elöljárók magánúton visszavonatták, de általában mégsem akadályozták az összeegyeztetési kísérleteket. Az egyházi Tanítóhivatal — a közhiedelemmel ellentétben — sosem ítélte el az evolúciós elméletet. d) A 20. század első felében a tudósok a kvantummechanika, illetve a molekuláris biológia eredményei alapján fogalmazták meg neodarwinista evolúciós hipotéziseiket. Feltevéseikben egyre nagyobb szerepet kapott az élet véletlenszerű megjelenésének gondolata. Az egyházi Tanítóhivatal nem szólt bele ezekbe a kezdeményezésekbe. A század derekán a Humani generis kezdetű enciklika (1950) csupán három irányelvet hangsúlyozott: 1. Nincs kizárva, hogy Isten állati testet használt föl az emberi test kialakítására, de a kérdés még nem tekinthető eldöntöttnek. 2. Az ember lelkét közvetlenül Isten teremti. 3. Az eredeti bűn dogmáját egyelőre csak azzal a föltevéssel tudjuk magyarázni, hogy minden ember egyetlen emberpár leszármazottja.41 A teológusokra új feladat várt: immár a véletlen szerepét túlhangsúlyozó neodarwinista elgondolásokat kellett összeegyeztetniük a teremtéselbeszéléssel, éspedig az egyház útmutatásainak figyelembevételével. Ezt a feladatot oldotta meg négy jezsuita gondolkodó: Teilhard de Chardin42 (jT955), Karl Rahner43 (fi 984), B. J. F. Lonergan44 (f*1984) és P. Schoonenberg45 (f 1999), akik a teológiai emberképet teljes összhangba hozták az evolúciós elmélet valamennyi változatával. Az említett teológusok a természettudósokkal egyetértve abból indultak ki, hogy az élet megjelenését és az evolúció gigantikus folyamatának kibontakozását a véletlen önmagában véve nem magyarázza. Az élet véledenszerű kialakulásának és fennmaradásának esélyeit egy angol szerző szemléletes példával illusztrálta:46 ha az élőlény alkotó38 Vö. Natürliche Schöpfungsgeschichte, 1868; Welträtsel, 1899. 39 Alszeghy Z.: A kezdetek teológiája, 83. o. On the Genesis of Species, London, 1871. 41 DS 2326-2329. 42 Oeuvres (Paris, 1955-től, Seuil). 43 P. Overhage-K. Rahner; Das Problem der Hominisation (Freiburg, 1961, Herder). 44 B. J. F. Lonergan: Insight (London, 1957, Longmans). 45 P. Schoonenberg: Gottes werdende Welt (Limburg, 1963). 46 Vö. Cairns-Smith: The Life Puzzle, 1971. TEOLÓGIA 2006/1-2 101
