Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Turay Alfréd: A bibliai teremtéselbeszélés a biológiai evolúciós elmélet fényében
TURAY ALFRÉD ■ A bibliai teremtéselbeszélés a biológiai evolúciós elmélet fényében Meglepő, de ugyanaz a Szent Tamás, aki az embernél alacsonyabb rendű létezőkre vonatkozóan elfogadja az evolúció preformista változatát, az ember esetében mégis a fi- xista, kreacianista véleményt vallja: úgy véli, az első embert kész, befejezett formában közvetlenül Isten teremtette.28 Nem tartja kizártnak, hogy Isten állati testet használt fel Ádám testi valóságának létrehozására,29 de ragaszkodik ahhoz, hogy lelkét közvetlenül (lat. immediate) Isten alkotta.30 S ezt érvényesnek tartja az első ember valamennyi utódjára vonatkozóan is:31 Isten minden egyes ember lelkét közvetlenül hozza létre. Ezzel a kissé következetlen tanítással, azaz a lélek közvetlen teremtésének tételével Szent Tamás valószínűleg az ember méltóságát, istenképiségét akarta hangsúlyozni: azt akarta mondani, hogy az értelmes és szabad akaratú teremtmény szellemisége erejében lényegileg felülmúlja a természet többi létezőjét. Megjegyzendő, hogy Szent Tamásnak ez a fixista, kreacianista felfogása sem teszi feleslegessé az evolúció szaktudományos vizsgálatát. A középkori filozófus ugyanis azt állítja, hogy az isteni tevékenység nem a jelenségek síkján, hanem belülről érinti a létezőket,32 és nem szakítja meg az érzékelhető jelenségek láncát. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy még a kreacianista föltevés mellett is elfogadhatjuk: a jelenségek szintjén minden ugyanúgy történt, mint ahogy ezt később a szaktudományos evolúciós elmélet képviselői állítják. c) Az újkori szaktudományos jellegű transzformista elmélet Jean Lamarck33 (fl829) és Ch. R. Darwin (f1882) műveiben fogalmazódott meg a legvilágosabban. Darwin elsősorban a változékonyság, a létért folytatott küzdelem és a természetes kiválogatódás fontosságát hangsúlyozta az evolúció magyarázatában.34 1871-ben az evolúció gondolatát az emberre is kitelj esztette.35 Vallási szempontból Lamarck és Darwin föltevése nem zárta ki a fejlődés transzcendens okát, azaz nem lépett föl azzal az igénnyel, hogy feleslegessé teszi a világ Teremtőjére és Kormányzójára vonatkozó hitet. A fajok eredete című művének első kiadásában a nagy természettudós például ezeket írja: „Nagyszerűség van ebben a felfogásban, amely szerint a Teremtő az életet a maga különböző erőivel eredetileg csak néhány vagy csak egyetlen formába lehelte bele; és mialatt bolygónk a nehézkedés megmásíthatatlan törvénye szerint keringett, ebből az egyszerű kezdetből végtelen sok szépséges és csodálatos forma bontakozott ki, s bontakozik ki még most is.”36 Kétségtelen, hogy később Darwin agnosztikussá vált. Önéletrajzában (1876) bevallja, hogy az evolúció látványa már nem ébreszt lelkében vallásos érzelmeket. Ám ezt az állapotát tudományos becsületességgel a színvaksághoz hasonlítja, s megállapítja: a vallási látásmód hiánya éppúgy nem érv a vallási meggyőződés ellenében, mint ahogy a piros színt érzékelni nem tudó ember szavai sem érnek sokat azokkal szemben, akik e színt valóságosnak tartják.37 — A baj akkor kezdő281 q.91 a.2; I q.90 a.3. 29 Vö. Iq.91 a.2. 301 q.90 a.3. 31 1 Vö. Summa contra Gentiles 3,22. 32 I q.8 a.l. Philosophie zoologíque, 1809. Vö. On the origin of species, 1859. 35 The descent of man, 1871. 36 A fajok eredete (Budapest, 1973. Helikon, 586. o.) Vö. Ch. Darwin önéletrajza, i. m. 635. o. 100 TEOLÓGIA 2006/1-2
