Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Papp Miklós: A teológiai etika gyújtópontja a Hegyi beszéd hermeneutikai olvasatában
egyetemessége, úgy az etikában is: nem csak a történelemben, hanem az etikai törvényekben is minden nép Ura; a Törvény köt minden népet, és Izrael ennek a képviselője. A gondolatszálakat aztán egészen a teremtésig visszahúzva a Törvény egyben Jahve bölcs teremtésének a rendjét is visszatükrözi.22 Tartalmilag így a Törvény nem redukálódik etikai parancsok és tilalmak kódexére, amit egyébként járulékosan Jahve tekintélye alattinak kellene nézni. A Törvény a jó élet rendjét mutatja be. Vezérfonal benne a boldogságnak olyan elképzelése, ami az Isten útjai fölötti, lényegre törő, bölcs gondolkodásból ered. A különböző motivációs erőket ehhez az élő középponthoz kell kötni: „Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján, és nem vegyül a csúfot űzők közé. Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel" (Zsolt 1,1-2). A Törvény így hermeneutikus kulcs is: az empirikus, történelmi eseményeket Jahve jóságos gondviselésére vonatkozóan értelmezik, fejtik meg, egy hatékony szellemi kompetencia fekteti le maga előtt a gondolkodás pályáját. A Törvényről gondolkodó előtt egy sajátos út tárul fel két irányba: előrefelé az empirikus, történelmi szituációba, és visszafelé, Isten titka felé. Az „új szövetség" terminológiája Jeremiás szavaira vezethető vissza23, amit Szent Pál élez ki az Ószövetség és az Újszövetség szembeállításaként. Biblikus szempontból nem lehet az éles szembenállást igazolni, még ha vannak is idevágó vonatkozási pontok.24 A jeremiási jövendölés nem ígér más vagy új Tórát. Mózes Tórája nem lesz megszüntetve. A szöveg (amit a Vigasztalások könyve keretében kell olvasni!) egy olyan eljövendő korról szól, amikor Mózes Tóráját többé nem feledik el, a szívbe lesz írva, úgyhogy az ember a saját törekvéséből akarja megtartani. A megígért új szövetség a megújított régi lesz.25 Jézust ezért nem lehet egy új Tóra elhozójaként feltüntetni, Isten uralmának meghirdetése sokkal inkább a Törvény farizeusok általi értelmezésének kritikáját vonja maga után. Az Ó-, és az Újszövetség ellentétét és kapcsolatát az üdvtörténetben inkább az ígéret és a beteljesedés egymásutániságában kellene szemlélni. Ezzel megőrizhetjük az üdvtörténeti kontinuitást, ugyanakkor mégis relativizáljuk az Ószövetség érvényességét.26 Törvénykritika persze már az Ószövetségiben jelen van: az önmegváltás veszélyét sugallja, ha valaki a Törvény puszta teljesítését hajszolja, ha a puszta etikai teljesítmény megfeszítése a fő. Megjelenik a Törvény igazi gyújtópontja: Isten- és a felebarát szeretete. A keresztény erkölcsiség új parancsa ebbe az előtörténetbe ágyazódik bele, az a cél, hogy eztán a gondolkodás minden szálján ez fusson tovább. Jézus nem eltörölni jött a Törvényt, hanem beteljesíteni annak fejlődési történetét: vele a Törvény teljesítésének eddig ismeretlen mélysége tárult fel.27 22 Sir 24. A bölcsesség dicsérete, ami igaz a Törvényre is. 23 Jer 31,31-34. 24 Schürmann, H., Moralthcologischc Ansätze im Verhalten und Wort Jesu. Qmstiones Disputandae, in: Söding, T. (szerk.), Studien zur neutestamentlichen Ethik, Stuttgart 1990, 79-83. 25 THEOBALD, M., Das biblische Fundament der kirchlichen Morallehre, in: MlETH, D., Moraltheologie im Abseits, 25-45. 26 Még ha jogos is hangsúlyozni az O- és az Újszövetség törvényének tartalmi kontinuitását, az erkölcsteológus akkor sem moshatja el a különbségeket, gyakorlati okokból. 27 GESE, HL, Alttestamentliche Hermeneutik und christliche Theologie, in: Zeitschrift für Theologie und Kirche, 9 (1995) 65-81. Utal a Dt 6,4; Lev 19,13-18; Mt 5,21 és Mk 12,28. 43
