Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Ancsin István: Dráma és szabadság Hans Urs von Balthasar teológiájában
Teológia 2005. 1-2. szám ANCSIN ISTVÁN Dráma és szabadság Hans Urs von Balthasar teológiájában 1. Teológia és színház Haris Urs von Balthasar nemcsak teológusként, hanem esztétaként és műfordítóként is sokat foglalkozott színházzal és színdarabokkal, mint az emberi lét fontos kérdéseinek kifejezési eszközeivel.1 A színház mint olyan Balthasar számára kimeríthetetlen eszköztárként szolgál az isteni dráma projektjéhez. A teológia és a színház kérdéseinek összekapcsolása teológiájának kétségkívül legeredetibb eleme. Szerzőnk tézise a következőképpen hangzik: az antik kor és a kereszténység közötti összekötő kapocs már a görög drámában elő volt készítve. Az első évszázadok egyházatyái konfrontálták ugyan a Biblia üzenetét a görög filozófiával, hasonló konfrontáció a görög drámával azonban sajnos nem jött létre - hangzik Balthasar kritikája. Ebből kifolyólag az üdvtörténelmet úgy jelenítették meg, mint „'létezőt' a lét hátterében"1 2, tehát statikusan, esszenciális módon. Az antik dráma ezzel szemben dinamikus, egzisztenciális szemlélettel rendelkezik, amelyben emberlétünk két alapvető egzisztenciális kategóriában foglalható össze: szenvedni és szeretni, vagy szenvedni, mert szeretni. Balthasar kritizálja az egyház színházellenességét (ezt a patrisztika korában különösen Tertullianus és Augustinus képviselték), amelyet a platonikus-sztoikus filozófiától örökölt, és amelynek hatása egészen az újkorig erőteljesen érezhető volt.3 Márpedig kézenfekvő felhasználni a dráma elemeit, hiszen a teológia tartalmilag és formailag is tele van ezekkel: a teológia nemcsak Istenről szóló beszéd, hanem Istenről szóló drámai beszéd. A teodramatikus eszköztár kiválasztásával Balthasar feltett szándéka, hogy a létfilozófia és az újskolasztika megmerevedett nyelvezetét a színház dinamikus kifejezési formáival helyettesítse, mert a statikus kifejezések nem voltak már képesek Isten emberré válását, mint az emberhez forduló kenotikus mozgást úgy kifejezni, hogy abban tükröződjön a történés dinamikája és konkrét történelmisége. A színház és a dráma nem csupán azt a célt akarja szolgálni, hogy segítségével elme1 Hans Urs von Balthasar Trilógiájának (Herrlichkeit - Theodramatik - Theologik) centrális részét képezik az isteni drámát tárgyaló kötetek: Theodramatik, I-1V., Einsiedeln 1973-1983. (a továbbiakban TD). A jelen tanulmány is elsősorban erre a részre támaszkodik a dráma és szabadság témáinak elemzésekor. 2 Balthasar, H. U. v„ Herrlichkeit, 1II/1, Einsiedeln 21975,408. 3 Vö. TD 1,85-96. 1
