Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Székely János: Monoteizmus az iszlám és a zsidó misztikában
szerelme; az ember egy élő Istennek a képmása. A zsidóság megsejti az élő Istennek a titkát. A későbbi misztika, Jichaq Lúria (1534-1572) és tanítványainak misztikája két fontos gondolatot fűz még mindehhez.31 Az egyik a 'cimcum' (visszahúzódás) gondolata. Azt kérdezi a zsidó misztika, hogy hogyan lehetséges, hogy Isten abszolút, mindent betölt, és mégis megszületik valami, ami nem ő. Hogyan jöhet létre a világ? Hogyan születhet valami, ami más? A válasz: ehhez Istennek vissza kellet húzódnia. A 'cimcum' ezt jelenti: visszahúzódás. Az Isten teret kell, hogy adjon, hogy megszülethessen valami, ami nem ő. A Teremtés első aktusa a kabbalisztika szerint ez a visszahúzódás. A keresztény teológiában azt hiszem, hogy talán valami hasonlót mondunk, amikor arról beszélünk, hogy Isten tiszteletben tartja a teremtett világ szabadságát, önállóságát. A világ nem az Isten része, hanem valami más, amit Isten szabadnak alkot, és tiszteletben tartja. A másik nagyon érdekes gondolat a tikkun, a javítás. A kabbalisztika azt mondja, hogy ahogyan az isteni fény áradt, az alsó 6 szefira nem tudta ezt befogadni, a szefirák edényei összetörtek, ahogy túláradt a fény. A kabbalisztika szerint ebből, az edények összetöréséből (szebirat hakkélim) származik a rossz. Elgondolkodik a zsidó misztika, hogy ha Isten jó, honnan ered a rossz, és ezt a választ adja rá: a rossz nem egy önálló entitás, hanem a jónak a tökéletlen befogadása. A szefirák nem tudták befogadni az isteni fényt és ezért széttörtek. A mi terminológiánkkal talán azt mondanánk, hogy a rossz, az léthiány. Nem egy önálló létező, hanem a jó tökéletlen megvalósulása, tökéletlen befogadása. Ezért mondja azt a zsidó misztika, hogy szükség van egy javításra (tikkunra) a teremtésben. Ezt a tikkunt a 10. szefira, a malkut végzi, amelyik a teremtett világgal és az emberrel különleges kapcsolatban van. Vagyis az ember hozzájárul ahhoz, hogy a teremtés műve beteljesedjen, kijavítódjon. Egyes misztikusok szerint a Messiás az, aki a tikkunt megvalósítja, beteljesíti. A Messiás működése lesz ennek a helyrehozatalnak, a megjavításnak, a végső beteljesedése. Őáltala valósul meg az, hogy „az Isten lesz az egyetlen és az Ő neve az egyetlen". Tehát újra helyre áll az isteni harmóniának, a 10 szefirának a tökéletessége. Gerschon Sholem, akire nagyban támaszkodom itt a kabbalisztika bemutatásában, azt mondja, hogy a tikkun az antro- pomorfizmus győzelme a zsidóságban. A zsidó misztika ki meri mondani, hogy az ember javítja ki a teremtésben megesett hibát. Ez Gerschom szerint az antropomorf- izmus győzelme, nyilvánvaló: negatív értelemben. Mi keresztények inkább azt mondhatnánk, hogy a 'javítás gondolata' a megváltás titkának a megsejtése. A Messiás lesz az, aki a tikkunt beteljesíti. Azt gondolom, megdöbbentő, mekkora közelségek, hasonlóságok vannak keresztény, zsidó és muzulmán misztikusok, gondolkodók között! Talán lehetne idézni Jusztinosz kifejezését, hogy az Ige magjai (logoi szpermatikoi) el vannak szórva: az iszlámban is és a zsidóságban is. Vagy Tertulliánusznak a híres mondatát, anima naturaliter Christiana, a Lélek természete szerint keresztény: magától megsejti a kereszténység, az evangélium titkait. A zsidóságban is, a kereszténységben is a misztika elindul efelé: a szeretet, a kereszt és a Szentháromság titka felé. 31 ASHLAG, Judah Leib, Talmud Eser ha-Sefirot (1955-67). 163
