Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)

2005 / 3-4. szám - Székely János: Monoteizmus az iszlám és a zsidó misztikában

badságot is adott nekik: a szúfik kritizálhatták a politikai rendet, és ezt igen gyakran meg is tették, sok esetben büntetlenül. Isten bolondjainak tartották őket.

Részletesebben szeretnék beszélni al-Hallaj-ról (ejtsd: Halladzs), az egyik nagy szúfi misztikusról és vértanúról. Az ő életét különösen jól ismerjük, köszönhetően egy francia orientalistának, Louis Massignonnak, aki szinte az egész életművét Hallaj kutatásának szentelte. Az egyik legenda szerint Hallajt a halála előtt a börtönben egy dervis, egy tanítvány megkérdezte: 'Mi a szeretet?' Hallaj ezt felelte: Ma meg fogod látni, holnap meg fogod látni, és holnapután meg fogod látni. Azt mondja az elbeszélés, hogy aznap Hallajt megölték, másnap a testét elégették, harmadnap a hamvait a szélben szétszórták.12 Hallaj a szeretet vértanúja. Hallaj alakja vitatott az iszlámban, nem olyan, mint Räbi'a alakja - sokan mind a mai napig eretneknek tartják. Ez a felfogás egy kissé már változóban van, nem utolsó sorban éppen Massignon munkássága következtében, aki igyekezett más oldalról bemutatni az életét. Ez az iszlám világra is hat. Egyre több olyan nagy muzulmán gondolkodó van, aki Hallajt a szabadabb iszlám vértanújának tekinti. Számos olyan üldözött muzulmán gondolkodó van - akár börtönt vagy más üldözéseket megjárt muzulmánok (pl. Muhammad Iqbal, Salah Abdus Sabur) -, akik Hallajt példaképül állítják maguk elé. Hallaj 857-ben vagy 858-ban született a mai Irán délnyugati részén. Mestereket keresett, így aztán végül is eljut Bagdadba, ahol Junaid tanítványa lesz, annak a Junaidnak, aki a szúfizmus nyolc fokozatát is leírta. Hallaj megházasodik, és egy gyermeke születik - akitől a róla szóló hagyományok jelentős része származik. Nem sokkal később elzarándokol Mekkába, ahol egy évet tölt félelmetesen kemény aszkézisben. Az év elteltével a hagyomány szerint ezt írja: 'Szellemem egyesült az O szellemével, ahogyan a pézsma keveredik az ámbrával, ahogy a bor keveredik a vízzel'.13 14 Amikor visszatér Bagdadba, a mestere, Junaid kizárja őt a tanítványai közül, mert Hallaj nyilvánosan beszélt a misztikus élményeiről, ami a szúfizmusban általában tilos volt, nehogy a tömegeket megtévesszék ezzel.

Ebből az időből származik egy másik hagyomány is, amely szerint valaki egyszer kopogtatott Junaid ajtaján. Junaid megkérdezte: Ki az? Mire Hallaj, aki kívül állt, ezt válaszolta: Én vagyok az igazság (anä'l-Haqq).u Ez lett azután az egyik leghíresebb szúfi mondás. A tudósok (főként Massignon nyomán) feltételezik, hogy ez valójában egy későbbi dramatizált változata egy ősibb hagyománynak. A mondatot Hallaj valóban kimondta, de más kontextusban hangozhatott el, ugyanis a Hallajról szóló hagyományokban ez többször előbukkan, de e nélkül a kis történet nélkül. A régebbi változat így szól: Ά fáraó azt mondta: Én vagyok a legfőbb úr (Sura 7,12). A Sátán azt mondta: Én jobb vagyok, mint Adám. Mindezeket felülmúlva Hallaj azt mondta: Én vagyok az igazság. Az a szúfi mester (Jalöluddm RümT), aki ezt a hagyományt följegy- zi, töpreng, hogy mint jelent itt az 'én'. A töprengésében egy isteni hang megszólal: A fáraó csak önmagát látta és engem elfelejtett. Hallaj csak engem látott, önmagát elfelejtette.15 Tehát ez az én nem Hallaj, hanem maga Isten. Valószínűleg a misztikus egyesülésnek, az extázisnak, a kontextusába kell helyeznünk Hallajnak ezt a mondatát.

12 FarTduddTn, Tadhkirat al-auliyä (ed. R. A. Nicholson; London 1905-07) II, 142.

13 ELIADE, Mircea, Vallási hiedelmek és eszmék története (Budapest 1998) III, 109.

14 RaHMÄN JäMI, Maulänä Abdur, Nafahät al-uns (ed. M. TauhldTpür; teheran 1957) 444.

15 ROMI, Jaläluddln, MathnawJ-yi ma 'ηαζυϊ (ed. R. A. Nicholson; London 1925-40) II, 2522.

156