Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Székely János: Monoteizmus az iszlám és a zsidó misztikában
Annak az Istennek a közegébe, akinek a titkához közeledik a misztikus, akinek a szúfi hagyomány szerint egyedül van joga kimondani ezt: 'Én'. Egyre több vád éri Hallajt, így azután leteszi a szúfi ruhát, és elmegy Bagdadból. Négy-öt évig vándorol az Indus völgyében és prédikál. Majd másodszor is elmegy Mekkába, zarándokútján négyszáz tanítvány kíséri. Végül aztán Bagdadban telepszik le. Prédikál, főként arról, hogy minden ember végső célja a szeretet, az egyesülés Istennel. Prédikál arról, hogy minden dolog telve van az Istennel. Az egyik helyen ezt mondja: „Melyik táj ne lenne teli Teveled? Egyetlen cseppet sem ihatok, hogy arcodat a pohárban meg ne pillantanám."16 Az embereket nagyon gyakran vakoknak mondja Hallaj, mert nem látják az Istent. Igen sokszor beszél paradoxonokban. Egyik helyen így szól: „Ne engedd, hogy Isten rászedjen, és ne kételkedjél benne. Ne vágyakozz az ő szeretetére, és ne telj be soha azzal, hogy őt szeresd. Ne beszélj őróla, hogy állítsd őt, és ne hajolj a tagadására. Óvakodj az ő egységének megváltásától. "I7 Különleges, paradox mondatok. Hallaj beszél a szegények védelmében is, többek között igazságosabb adóztatást követel. Sokféle ellenséget gyűjt magának, politikai ellenfeleket is. Az iszlám törvénymagyarázók, akik az ortodoxiát féltik, egyre inkább szembefordulnak vele. 915-ben elfogják. Volt azonban Bagdadban egy kancellár, Nasr al Qushuri, aki Hallaj-dzsal szimpatizált, ő is reformokat szeretett volna végrehajtani. Nagyon sokáig védte Hallajt, ezért csak 922. márc. 26-án végzik ki. A hagyomány szerint a kezét és a lábfejét levágják, utána vagy fölakasztják, vagy - más hagyomány szerint - fölszögelik. Lefejezik, majd a testét elégetik, és a hamvait a Tigrisbe szórják. Halála előtt nem sokkal ezt mondta: 'Öljetek meg, barátaim! A halálban van az életem'. Utolsó szavai pedig ezek voltak: 'Elég a szeretőnek, ha az Egyetlen egységet teremt vele'.18 Az Egyetlennek való odaadást élte meg a halálban, a tauhidot. Azt hiszem, önkéntelenül adódik egy a párhuzam a zsidóságból, Rabbi Aqiba vértanúsága, akit Kr. u. 135-ben ölnek meg a rómaiak. Ő a Séma Izrael-t recitálja, miközben meghal. Rabbi Aqiba a zsidó hagyomány szerint halála előtt ezt mondja egyik tanítványának: Sokszor tanítottam, hogy Istent egész szívvel, egész lélekkel és minden erőnkkel kell szeretni, de soha nem tudtam, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani. Most már tudom - mondja a vértanúságra készülő mester -, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani! (bBer 61b).19 20 A zsidóság körében igen sokfelé szokás, hogy amikor a Sémát imádkozzák, eltakarják a szemüket, mégpedig azért, mert emlékeznek a vértanúkra, főleg Rabbi Aqibára, aki ezért a hitért adta az életét. A vértanúságot a zsidók így nevezik: Kiddús hassém, a név megszentelése. Az Istennek való odaadásnak, az egyistenhit- nek a legmeggyőzőbb megvallása a vértanúság. Hallaj ezt mondja: „A halálban van az életem." Azt hiszem, joggal jutnak itt eszünkbe az evangélium szavai, amikor Krisztus ezt mondja: „Aki szereti az életét, elveszíti azt, s aki elveszíti, megtalálja azt. Ha a búzaszem nem hal meg, egyedül marad, de ha meghal, sok termést hoz (Jn 12,24-25). Talán megemlíthetjük itt azt a szúfi mondást is, amelyet Mohamedre vezetnek vissza (jóllehet sokkal későbbi eredetű): Halj meg, mielőtt meghalnál! 20A szúfizmus célja az odaadás, a vértanúság. Még akkor is, ha valaki fizikailag nem 16 MASSIGNON, L., La passion d'al-Hosayn ibn Mansour al-Hallaj (Paris 1922) 904. 17 SCHIMMEL, Annemarie, Mystische Dimensionen des Islam (Frankfurt 1995) 111. 18 Uo. 107. 19 ALLERHAND, Jacob, A zsidóság története (Budapest 1987) 155-156. 20 SCHIMMEL, Annemarie, Mystische Dimensionen des Islam (Frankfurt 1995) 109. 157
