Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)

2005 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Luxemburgi Zsigmond teológiai "kompetenciája"

Következtetések levonását szakértőkre bízzuk. 1419. augusztus 16-án meghalt Vencel, s a cseh korona átszállt Zsigmondra. Húsz és Vencel „kapcsolatáról" mindig Húsz egyes megnyilatkozásai kapcsán lesz szó. Általában (az egyház és az igaz hit kérdésében) „vis inertiae"-vel szokás jellemezni magatartását Húsz egész ügyében.23 Ezen magatartásában a jelek szerint egyre inkább megmaradt, minél inkább látta, hogy Zsigmond „hatékonyan" intézkedik országának megtisztítása érdekében az eretnekség vádjától. Zsigmondnak ezen érdekeltségére igen nagy fenntartással kell tekinteni.

Magáról a Konstanzi Zsinatról könyvtárakat írtak.24 Húsz János elégetéséről nem különben.25 Itt mindössze annyit kell kiemelni, hogy XXIII. Jánost 12. ünnepélyes ülésén mondatta le a „zsinat" 1415. május 29-én.26 Huszt ugyanezen év július 6-án ítélték el és égették el. Ez idő tájt nem volt pápa. Mint látni fogjuk - nemcsak egyházpolitikai, teológiai kérdésekben is - egyedül Zsigmond volt a kompetens (minden mentegetőzése ellenére). Húsz, kihallgatásában élt mind a pápa lemondatásának tényével, mind pedig a pápa ellen felhozott vádakkal.27

4. WlCLIFF TANÍTÁSA ÉS ANNAK ELÍTÉLÉSE. HÚSZ VISZONYA WlCLIFFHEZ28

John Wicliff (1330 körül-1384) oktatói és írói tevékenysége a szabad művészetek és a teológia minden ágára kiterjedt. (In philosophia nulli reputabatur secundus, in sco- lasticis disciplinis incomparabilis.)29 Művei közül az 1844-1922. kiadás 35 kötetet számlál. Filozófiáját illetőleg azzal vádolták, hogy Occam követője,30 noha inkább realista álláspontot képvisel, főleg a Trialogus c. művében. Teológiájában az eucharisztiatan területén a Berengár-féle remanentia-tan felé hajlik,31 és a consubstantiatio nézetét vallja.

23 Uo. 237.

24 Csak két tanulmánygyűjteményt említek: AUGUST FRANZEN és WOLFGANG MÜLLER (kiad.): Das Konzil von Konstanz. Beiträge zu seiner Geschichte und Theologie. Freiburg 1964, valamint REMIGIUS BÄUMER (kiad.): Das Konstanzer Konzil, Darmstadt 1977. - A zsinat résztvevőinek létszámánál fogva (noha a zsinat krónikása, Richentali Ulrich minden bizonnyal túloz) a kor legjelentősebb történelmi és kultúrtörténeti eseményének tekinthető. (Poggio ekkor találta meg Plautus komédiáinak kéziratát egy női apátságban.) - Kuriózumokban sem szűkölködött a zsinat. így XXIII. János elbeszéli, hogyan fordult fel szánkója: „Jaceo hic in nomine diaboli." (HELFERT, 168), valamint a „Mulieres communes, quas reperi in domibus et ultra, et non minus exceptis aliis 700", továbbá „XVC (sic!) meretrices vagabundae" uo. 167 köv.

25 A már említett monográfiákon túl (Helfert, Friedenthal) főként GOTTHARD Lechler, Johann von Wiclif (Leipzig 1873), monográfiájára hivatkozom (2. kötet, 110-301; a továbbiakban: Lechler). Főleg a Zsig- mond-féle „Salvus conductus" képezi újból és újból vita tárgyát. - Legértékesebb forrás Húszról: Fran- TISEK PALACKY, Documenta Mag. J. Hús, Prága 1869. Lásd még: RUDOLF HOKE, Der Prozeß des Jan Hus und das Geleit König Sigismundus. AHC 15 (1983) 172-193.

26 Vö. Mansi, 27.

27 Húsz megbocsáthatatlan bűnei közé tartozott, hogy ellenezte a búcsúlevelek árusítását, mégpedig éppen Nápolyi Lászlóval kapcsolatban. (Lásd HÚSZ I, CLXXIII köv. Quaestio magistri Ioannis Hus disputata ab eo anno Domini MCCCCXII post Viti de indulgentiis sive de Cruciata Papae Ioannis 23. fulminata contra Ladislaum Apuliae regem.)

28 Wicliff és Húsz viszonyáról vö. többek között: MARTIN Schmidt, John Wyclifs Kirchenbegriff. In: Gedenk- schrift für D. Werner Ellert, Berlin 1955, valamint EDITH C. Tatnall, Die Verurteilung John Wyclifs auf dem Konzil zu Konstanz. In: Remigius Bäumer, 284 köv.

29 TRE 36,415 köv.

30 Vö. LECHLER 2, 98 köv., 121 köv. 460,473,479 köv.

31 TRE 420.

125