Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Gánóczi Sándor: Az ágostonos szeretetteológia méltatása és kritikája
vetségi agapé pontos meghatározását. Ezzel szemben napjainkban innen indul ki minden tudományosságra igényt tartó dogmatika. Mert számára a Szentírás nemcsak nagy általánosságban az elengedhetetlen irányadó norma, hanem a lényeges szövegek fogalomhasználatában is. Nem tudományos ezért az a teológia, amely nem gondolja át például, hogy mit jelent a héber ahab, vagyis az a szeretet, amely alapjában véve emberi, testiségben megnyilvánuló magatartás, és hogy milyen metaforák értelmében vihető át mégis Jahve emberszeretetére szintúgy, mint a hívő ember Jahve- szeretetére. Ágoston mint zseniális gondolkodó tisztában volt a filozófiai beszédmód szerepével a rendszerező teológiában. Már csak azért is, mert fiatalságának jó részét bölcseleti tanulmányoknak szentelte. Főleg Platón és az újplatóni Plótinosz tanítása nyerte meg tetszését. Fejlődése folyamán ezeket a filozófusokat tartotta a keresztény hit előfutárainak. Senki sem csodálkozhat, ha az ágostoni szeretetteológiában lépten-nyomon ezek nyomaival, befolyásával találkozik. Egyébként Hippo püspöke mint lelkipásztor joggal számolhatott azzal is, hogy a platóni-újplatóni nyelvezet jó eszközként szolgálhat kora szellemi elitje evangelizálásában. Bizonyos mértékben mi szintén hasonló helyzetben vagyunk. Számunkra sem lehet közömbös, milyen mai filozófiai embertanok teszik fő témájukká a szeretetet. Sokszor természetesen a platóni hagyománytól nagyon is eltérő módon. Nem kis mértékben kihatnak rájuk a természettudományos kutatás eredményei is, például a legújabb agy- illetve idegrendszer-kutatás vívmányai. így napvilágra kerülnek a szerető magatartás olyan rugói és mozzanatai is, amelyek az ógörög és ágostonos szeretet-metafizikát a maga elvontságában - legalábbis számunkra - hasznos mértékben képesek kiegészíteni. És még egy megjegyzés: ama egyszerre embertani és szentháromságtani meglátás, hogy „szeretet" és „személy" sok tekintetben korrelativ, azaz kölcsönös viszonyban álló tapasztalati valóságok, szintén csak egy mai filozófia és pszichológia keretében lett nyilvánvaló. Ágoston szemében még nem volt az. Az adott körülmények között nem is lehetett. A mondottakból már kiérezhető, hogyan szeretném dolgozatom mondanivalóját beosztani. Először is méltatni fogom Ágostonnak, mint a szeretet teológiája nagy úttörőjének tanítását. Tisztelettel és hálával adózok neki, még akkor is, ha már itt is kritikus kérdéseket teszek fel. Azután két nagy középkori Ágoston-tanítványt, Szentvikto- ri Richárdot és Bonaventurát fogom megszólaltatni, amennyiben ők sem haboztak az örökséget tisztázó és kiegészítő gondolatmenetekkel átfogalmazni. Aztán jön egy nagy ugrás a jelenkorba. Röviden összefoglalom a modern szentíráskutatás ama eredményeit, amelyek az ágostoni örökség irányában kérdésekre adnak alkalmat. Továbbá egy-két filozófiai meggondolást fogok hasonló céllal felhozni. Végül pedig néhány javaslatot szeretnék tenni egy korszerű szeretetteológia és talán szentháromságtan kidolgozására. Ez természetesen nagymértékben még a jövő zenéje. 2. ÁGOSTON Nagy vonalakban érvényesnek tartom az ítéletet, miszerint Ágoston szeretet-teoló- giájának bibliai főforrása a Szent János-i hagyomány volt. Az, hogy sokhelyütt a szere12