Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Gánóczi Sándor: Az ágostonos szeretetteológia méltatása és kritikája
Teológia 2005. 1-2. szám GÁNÓCZI SÁNDOR Az ágostonos szeretetteológia méltatása és kritikája 1. Bevezetés Az a dogmatika, amely a nyugati kereszténységben a szeretet fogalmának alapvető jelentőséget tulajdonít, nagymértékben Szent Ágostonra vezethető vissza, nevezetesen az ő tanítására a háromságban egy Istenről. Azt a hitigazságot, hogy Isten szeretet, nem csak az elmélet szintjén tárgyalta, hanem lelkiség! gyakorlatában is átélte. Joggal látunk benne egy kimagasló keresztény misztikust. Amit átgondolt, azt meg is tapasztalta, nem utolsó sorban már megtérése folyamán. És amit elmélkedve és imádkozva megtapasztalt, azt újra meg újra át is gondolta. Ezt a kettős egységet hagyta örökségül egy évszázadokra kiterjedő hagyománynak, amely virágkorát a 6. és 7. század dogmatikai korszakaiban, főleg az Orange-i és a XI. Toledói Zsinatban, majd pedig a 12. századtól kezdve nagy középkori teológusok tanításában érte el. Petrus Lombardus, Szentviktori Richárd, Bonaventura mind Ágoston-tanítványok voltak. De még a keresztény arisztotelista, Aquinói Tamás is, aki minden intellektualizmusa ellenére állandóan idézte Ágoston írásait. Az szintén fontos szellemtörténeti tény, hogy Luther Márton, aki pályafutását mint ágostonos remeteszerzetes kezdte, Ágoston nyomdokait követte, és hogy dogmatikájában Kálvin János ugyanígy járt el. Emellett az is tény, hogy ennek a hosszú hagyománynak sohasem sikerült a szeretet fogalmát egyértelműen meghatároznia. Szóhasználatában találkozunk mindazokkal a terminológiákkal, amelyekben a latin amor, dilectio, amicitia és caritas vagy mint szinonimák, vagy mint ellentétek jelennek meg. Előbb-utóbb az is nehézséget okozott, hogy nem mindig volt világos, milyen analógia értelmében lehet és kell a szeretet fogalmát az örökkévaló, lényegileg szellemi és mindenképp természet- és emberfeletti istenségre alkalmazni. Végül, ami a Szentháromságot illeti, nem egyeztek meg mindig Ágoston szellemi örökösei abban, hogy milyen értelemben „egy" és milyen módon „három személy" a szeretet Istene. A mai teológiai kutatás természetesen nem elégedhet meg azzal, hogy ezt a szere- tet-teológiát hűségesen továbbadja, avagy mint idegenvezető a középkori székesegyházakat magyarázatokkal lássa el. Hiszen két sajátosan modern szempontból kell foglalkoznia vele: a tudományos eszközökkel dolgozó szentírás-magyarázat és korunk filozófiai embertanának látószögeiből. Ágoston idejében még nem létezett szöveg- és hagyománykritikai egzegézis, úgy, hogy ő például nem kereste az ószövetségi héber szeretetfogalom, vagy akár az újszö-------ΕΕΕΕΞΞ 11 =-------
