Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: A magyar filozófia kezdetei
Amint Laskói Csókás főművének tartalomjegyzékéből látható, a szerző természetbölcseleti távlatból kiindulva a filozófiai Isten-tanon keresztül jut el az ember filozófiai-lélektani elemzéséhez - melyet számos klasszikus filozófiai és teológiai szerző idézetével támaszt alá - s végül eljut ama teológiai végkövetkeztetéshez, hogy nincs purgatorium a halál után a lelkek részére, továbbá az elhunyt üdvözült lelkek nem tudnak közbenjárni érdemeikkel a földön élő emberekért. Ez a teológiai nézet egyik alapvető hittétele a protestáns teológiának. Míg Csókás Péter műve első könyvének ez a csattanója, addig a II. könyv - amely a lélek után a testről szól - szembehelyezkedve a középkori közfelfogással, mely a testet platonikus sugallatra valamiféle rossznak, a lélek börtönének és kínzókamrájának tekintette, a reneszánsz természet és ember kultuszának megfelelően, az emberi testet szépnek, tökéletesnek tartja, s ebben is a teremtő Isten bölcsességét csodálja. Laskói Csókás Péter a csodálkozásból indul ki, és ókori klasszikus - főleg platonikus és újplatonikus forrásainak megfelelően a világ titkaira való rácsodálkozást tekinti a filozófiai reflexió kiinduló pontjának. Először a világegyetemről ír és azt makrokoz- mosznak nevezi. Ám e nagy világnak megfelel - tükörképszerűen - egy kicsiny világ, s ez a mikrokozmosz. A kicsiny világ a nagynak képe, míg a nagy a „legnagyobbnak" látszata. A legnagyobbnak, Istennek, viszont semmi hasonlója nincsen, önmagán kívül. E hármas világnak - melyet szerzőnk a mózesi szent sátor hármas tagozódásához hasonlít27 - megcsodálásából ered Laskói Csókás szerint - minden, különösen a természet ismerete. E csodálkozásból emelkedett ki Aristoteles szerint28 az okok kutatására és vizsgálatára az emberi elme. A hármas tagozódású világ minden szinten megmutatja Istent az értelem számára. Laskói Csókás Péter elveti Anaxagoras azon nézetét, mely szerint az ember pusztán a világ passzív szemléletére hivatott.29 Épp ellenkezőleg: Aristoteles alapján ő is azt vallja, hogy az érzékelő megismerésből jutunk el az értelmi megismeréshez, mely Isten létezésének felismeréséhez vezet, s akinek titkait a bibliai kinyilatkoztatás tárja fel számunkra. Laskói - a Bibliára hivatkozva - vallja, hogy Isten titkait az ember ne kutassa.30 Az ember, szerinte, kicsiny világ, mikrokozmosz. Benne az élet szelleme és a föld sara keveredik, továbbá a lélek és a hús-test lett együtt személlyé. Isten - akit az „egek ege" sem képes befogadni, mégis ilyen emberré lett Fiában, Jézus Krisztusban. A szerző tizenhét hasonlatosságot vél fölfedezni a makro és mikrokozmosz között. A legfőbb hasonlatosság szerinte a második. Az analógia így szól: „Amint a világegyetemben a 27 Vö. Laskai, De homine, 1. könyv 1. fejezet. A mózesi szent sátor, ahol a jeruzsálemi templom fölépülése előtt az áldozatbemutatás történt [leírását lásd Mózes II. könyve, 35-38. fejezet], 28 Aristoteles felfogása szerint a filozófiai gondolkodás kiindulópontja a csodálkozás. Laskai Aristoteles nézetét követi: vö. „De homine" I. könyv, 2. fejezet, 24. oldal. 29 Laskói elveti a praesocratikus Anaxagoras nézetét. Az ember nem pusztán szemlélője a világ csodáinak, hanem megismerése - amint Aristoteles és Aquinoi Szent Tamás is tanítja - az érzékelő tapasztalásból indul ki, és az értelmi elvonatkoztatás különféle fokozatain keresztül jut el az egyetemes fogalmak kialakításához. 30 A protestáns teológia - főleg kezdeti időszakában - filozófia ellenes volt (ami bizonyos fokig érthető, hiszen Luther - mint biblikus teológus - nem sokra becsülte a kései skolasztika fogalmi szőrszálhasoga- tását, Kálvin pedig jogászból - és nem filozófusból lett teológus) és azt vallotta, hogy a hit - önmagában - elég az üdvösséghez, s így nincs szükség filozófiai - metafizikai megalapozásra. Ám a Biblia nem tiltja sehol, hogy az ember értelmileg is próbálja a hit tartalmát megvilágítani. 114
