Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: A magyar filozófia kezdetei
mozgató erő az értelmes szellem, úgy az emberben is ez így van."31 A többi analógia e hasonlatosság föltárására, mesterkéltnek tűnik: például, hogy „gömbölyű a világ alakja, mint az emberé is, ha kiterjesztett karjai és lábai végső pontját görbe vonallal ösz- szekötjük.32 Monedulatus Péter szerint az ember lényeges alkatrészei az okos-értelmes lélek (anima intellectiva) és az érzéki test. Ami a lélek szerkezetét és működését illeti - egyéb, főleg patrisztikus szerzők és szentírási idézetek mellett - Philont, Athanasiust, Pythagorast, Varro-t, Platont és Aristotelest, sőt - többször - Aquinói Szent Tamást is idézi, ami annak a jele, hogy a középkori skolasztikus szerzőket is ismerte. Laskói Csókás nézete szerint az értelmes lélek nem test, továbbá nem az isteni lényeg része. Nem létezett a világ teremtése előtt, hanem vagy átöröklés útján jut az emberbe (per traducem) vagy Isten minden újonnan születendőbe új, értelmes lelket lehel. Tehát Laskói a személyes emberi lélek külön-külön történő teremtését vallja. Az értelmes lélek székhelye az agy, de nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy a szív.33 Az értelmes lélek romolhatatlan és halhatatlan létét és erejét a halál után is megtartja. Laskói Csókás Monedolatus Péter tagadja a lélekvándorlást, hiszen szerinte minden embernek külön lelke van. Ez a személyes, értelmes lélek a halál után sem nem más emberbe, sem állatba nem költözik, hanem Isten színe elé járul, vagyis oda, ahol a föltámadt Krisztus van. Szerinte az üdvözölt lelkek dicsérik és magasztalják az Urat és semmi közbenjáró tisztük nincsen. Laskói művének II. kötetében az emberi test részeiről ír, aminek ismertetésére most nem kívánok kitérni. Csak érdekességként - hogy érzékeljük megfigyelő képességét és stílusát - egy idézetet emelek ki: „A háttal ellentétben lévő testrészt mellnek nevezzük, és ez a mellbimbók között terül el. Azt a célt szolgálja, hogy a szívet és a tüdőket szélesen elterülve befogadja. Nehogy a mellkas erőteljes csontozata látszódjék, a kebleket a mellen helyezte el a Teremtő, s ebben nyilvánul meg újra azon ajándék, melyet Isten csak az embernek adományozott; ugyanis egyetlen állat mellbimbói sem helyezkednek el a mellkason (amint ezt az ember esetében látjuk), egyedül csal az elefánté."34 (Szerző ford.) Erdélyi János - aki elsőként tett kísérletet arra, hogy a magyar bölcselet történetét fölvázolja 1857-ben - „A bölcsészet Magyarországon" c. művében35 a következő sorokkal értékeli Laskói Csókás Monedolatus Péter munkásságát: „Laskói nem állítja ki a tudományt, de megkezdi a lélektant. Rejtelmességtől ment, de mégis többet tud, mint amit elménk beláthat. Theológ inkább, mint filozóf. Az írásra (Szentírás) hivatkozik; ott ugyan nem lel alapot arra, hogy az istenség titkai nem vizsgálandók. Isten titkai az igazság, akár a természeti, akár az erkölcsi világban." Erdélyi értékelésével lényegében egyetérthetünk. Ám mégis - úgy vélem, Erdélyivel ellentétben - hogy - Laskói inkább filozófus, mint teológus (legalábbis ebben a művében). Ha az előtte lévő magyar szerzőket megnézzük, ez feltétlenül így van, hiszen azok - ha filozofáltak is - írásaikat át meg átjárja a reneszánsz természet-misztika zavarossága, ami messze áll Laskóitól. 31 Vö. Laskai, De homine, p. 34. 32 Vö. LASKAI, De homine, p. 31. 33 Vö. i.m. p. 138. 34 LASKÓI, „De homine" p. 421. 35 ERDÉLYI J., A bölcsészet Magyarországon, Budapest, 1885. Korábbi kiadás; Vö. Sárospataki Füzetek, 1857. 115
