Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Thorday Attila: A bűnvallomás és vezeklés rendkívüli formái a középkorban
„1. Hosszas böjtölés kiváltható 100 zsoltár-imára és 100 térdhajtásra, vagy 150 térdhajtásra és 7 kantikum elimádkozására. 2. Egy évnyi böjtölés helyett választható egy éjjel és egy nappal tartó virrasztás, vagy a 150 zsoltár és a hozzájuk tartozó kantikumok, valamint mind a 12 imaóra olvasmányainak elimád- kozása kitárt karokkal, s minden imaóra után térdhajtással. 3. Egy évnyi böjtölés letudható azzal, hogy miután a bűnbánó a pap és a közösség előtt megvallotta bűneit és ígéretet tett a megjavulásra, három nap és három éjjel virraszt, nem veszi le ruháját, nem ül le, hanem zsoltárokat és kantikumokat recitál, valamint a tizenkét imaórát 12 térdhajtás kíséretében elvégzi".3 Egy másik - nem kevesebb kockázatot rejtő - megoldás a súlyos elégtétel pénzbeli kiváltása, amit a szegényeknek, vagy a monostornak, vagy magának az elégtételt kiszabó papnak lehet adni. Kibújót lehet találni a penitencia elvégzése alól úgy is, hogy bizonyos számú szentmisét mondatnak (ún. „penitenciás mise"), aminek szintén van anyagi vonzata. Végül, a Galatákhoz írt levél buzdítása alapján (6,2: „hordozzátok egymás terhét!") olyan megoldás is ismeretes, hogy amennyiben a bűnbánónak vannak olyan barátai vagy szolgái, akik rendelkezésére állnak, a túl hosszú vagy súlyos böjtöt átruházhatja rájuk is. „Ha valaki nem ismerné a zsoltárokat, vagy gyengesége miatt képtelen a böjtre, a virrasztásra, nem tud térdet hajtani, kitárt karral imádkozni, vagy földre borulni, az keressen valakit, akit megfizet azért, hogy elvégezze helyette az elégtételt, mivel megíratott: Hordozzátok egymás terhét! (Gál 6,2)"4 „Tekintélyes ember, barátai segítségével jócskán mérsékelheti saját penitenciáját. Sőt, Isten nevében és gyóntatója segítségével ez legyen hitének próbája: Bocsásson meg mindazoknak, akik vétettek ellene, vallja meg bűneit félelem nélkül, ígérje meg, hogy azokat kerülni fogja, és köny- nyek között fogadja a kiszabott elégtételt. [...] A bűnbánat könnyeivel feküdjön a föld porába, és a hét évnyi penitenciáját három nap alatt elvégezheti a következő módon: szerezzen 12 férfit, akik három napon át csak kenyeret, vizet és zöldséget fogyasztva helyette böjtölnek. Ezután 7x120 embert szintén három napon át böjtöltessen a maga nevében, s így a böjtölt napok száma megegyezik a hét évnyi penitenciával. [...] Ezt a helyettesítő elégtételt megtehetik a gazdagok és tekintélyesek, de a szegényeknek mindent maguknak kell elvégezni. Ez igazságos, hiszen az írás így szól: 'Mindenki hordozza a saját terheit' (Gál 6,5)".5 A VII-VIII. században, főleg a műveletlen emberek körében a többé-kevésbé tökéletes bánat helyett a materiális elégtételt terjedt el. Az anyagi hozzájárulás általi bűnmegváltás talán a leginkább hatásos annak érdekében, hogy a megbocsátott bűnök ne ismétlődjenek meg. De el kell ismerni, hogy az efféle szabályok kevéssé egyeztetők össze az Evangélium szellemével, és megütközést keltenek a mélyen hívő keresztényekben is. Ráadásul ez a bűnbánati rendszer teljesen individuálissá vált, s elvesztette 3 Penitenciális kézikönyv 2. kánonja a VI. századi Írországból. 4 AIX. századból való Pszeudo-Teodor penitenciárius könyvéből. 5 A X. századból való Pszeudo-Edgard kánonja. 93
