Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Papp Miklós: Ki mint imádkozik, úgy is él
zésben.33 A minőség pillantása kiéleződik és végül is keveseken nyugszik meg, ők viszont barátokká válnak. A barát nem az, akivel minden szálon kötődünk egymáshoz, hanem akivel távolságban is ugyanazon az úton járunk, s tudunk találkozni és elbúcsúzni. A búcsú életmakgatartásától semmilyen emberi kötődés nem mentes, és az imádkozó aszkézis emlékeztet erre.34 Az alapdöntés és az egyes döntések viszonyának imádságos kontrollja Az imádságos gondolkodás nemcsak az életdöntés meghozatalának, konkrét tettekké való lefordításának helye, hanem a kettő kontrolljának is folyamatos szeme. A tervezés és a kontroll a jövő lefordítása a mostra: nehogy az idő máshová vigyen, mint ahová szeretnék menni. Nem kell-e följebb vagy lejjebb tenni az igényesség lécét? A konkrét lépéseim valóban a kitűzött cél felé visznek-e? A jelen életstílusommal merre is haladok igazából? Az imádság ilyenkor az igazság órája, az utolsó ítélet elővételezé- se.35 Az imádság megállói ezt a kontrollt is szolgálják. Biztosan egyetlen élet sem mentes az olyan pillanatoktól, amelyek egyenesen kényszerítenek a Mindenható megszólítására, aki azonban kiszolgáltatja magát az alkalmi imához való kedvének, hangulatának, ihletettségének, annak az élete is ilyen. A spontaneitás nem minden, könnyen elpárolog. Az idő szertelenségébe az imádság fegyelmezett rendjét vinni az előrelátó okosság, a megelőző etika dolga. A szellemi érettség jele, amikor valaki rögzített imaidőket vezet be az életébe.36 A reggeli imában az ember Istenre bízza a beköszönő napot, a kezébe helyezi, így az ember fel van vértezve lelkileg a várható kihívásokra. A reggeli ima keresztény tiltakozás az időnek olyan szemlélete ellen, ami csak az idő múlását veszi figyelembe. „Miért csak az mondjuk, az idő múlik, s azt sohasem, hogy az idő keletkezik?" - teszi fel a kérdést Heidegger.37 Talán többet látjuk a naplementét, mint a napfölkeltét, s ezért fontosak a napfelkeltekor végzett imák mind keleten, mind nyugaton. Az idő nemcsak múlik, és könyörtelenül a halál felé lépked, hanem egyszerre lehetőség olyan célok megvalósítására, amik a halállal nem múlnak el. Az ima az időnek nem csak a múló, halál felé való aspektusát látja, hanem teremtő, ígéretet rejtő, beteljesülő oldalát is, a megnyílását a lehetséges még kinnlévő lét felé. Ahogy a reggel imával kezdődik, úgy a hét is vasárnappal, imádsággal kezdődik: előbb a kegyelemben való megmártózás, utána a munka, előbb a szoteriológia, utána az etika, előbb az ima, utána a teljesítmény. A déli harangszó idején a ragyogó Nap Isten kikutathatatlan dicsőségét juttatja eszünkbe, \ figyelmezetés az idő múlására, és nekünk magyaroknak különösen hálás emlékezés a Gondviselésnek a történelembe való megsegítő belenyúlására. Az esti ima kitüntetett alkalom a gondolkodáshoz. A nap elhalása lelkiismeret-vizsgálatra hív, az átélt időnek 33 Emberismerete annak van, aki ismeri a saját határait és ért azok kezeléséhez. 34 WEISMAYER, Art. Freundschaft, in: ROTTER, H., - VlRT, G., (szerk.) Neues Lexikon dér christlichen Moral, Innsbruck 1990,199-202. 35 BLOOM, A., Az élő ima, 15-23. 36 A rendszeresség egy hálóhoz hasonlítható, amiből bűntelenül és büntetlenül nem lehet kiesni. A mindennapi életet is felemésztik az ismétlések, amik lelketlen rutinná is válhatnak, ennek ellenére azonban biztonságot és a mindennapok megoldását hozzák. DEMMER, K., Angewandte Theologie des Ethischen, 68. 37 HEIDEGGER, M, Lét és idő, 673. Az időt, a most-tudatot a jövőből vezeti le. 46
