Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Rokay Zoltán: A határtalan és a meghatározott szerepe az etikai érvelésben
ben gyönyörükben sírnak (vö. 48A). Egyik sem mondható magában véve jónak, csak pusztán a fronészisz által bekövetkező meghatározás szabja meg funkciójukat. „így tehát kéj és fájdalom őszerinte (Platón) alárendelt jelentőségű dolgok, amelyek mint folyamatok jelentkeznek, mint átmenetek a természet felé."11 A hamis gyönyörök a velük kapcsolatos hamis képzetek által hamisak.11 12 Onnan ered hamisságuk, hogy nem határoltuk körül őket, nem határoztuk meg, vagy helytelenül határoztuk meg őket. Az igazi gyönyörök a határolt, mértékkel bíró dolgok osztályába tartoznak (vö. 52D). A belátás, fronészisz nélkül a gyönyört sem kívánhatjuk. Fel kell figyelnünk arra is, hogy a Phileboszban jelentkezik az önmagáért lévő és a másra kívánkozó, ami más miatt keletkezik, s ami miatt más keletkezik, a lét és a keletkezés viszonyában a prioritás kérdése (tén genészin ousziasz heneka, é tén ouszian einai geneszeósz heneka), hogy így határozzuk meg a legnemesebbet. Nyilván nem kerülheti el figyelmünket a legfőbb jónak, mint olyannak meghatározása, ami végett minden van, s ami végett mindent tennünk kell. A határtalan körülhatárolásának, meghatározásának könnyebb megértése kedvéért Szókratész mítoszt mesél Theut egyiptomi istenről13, aki a betűkkel határozta meg a hangokat, amelyek közül először vette észre a határtalanságban (en tó apeiró) a magánhangzókat (vö. 18 B-C). II. A PERASZ ÉS AZ APEIRON A PLATÓN ELŐTTI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETÉBEN A hagyomány szerint Anaximandrosz nevéhez fűződik az őselv (arkhé) apeironnal való jelölése. Ugyancsak ő használta először az „arkhé" kifejezést. Ám Anaximandrosz nem mondta meg, mit ért apeiron alatt.14 A hagyomány e vonulatában a pythagóreu- sok következnek, akikről igen gyérek és vitatottak értesüléseink. Arisztotelész a Metafizikában közli a Pythagorásznak tulajdonított ellentétpárok két oszlopát. A 10 ellentétpárból az első a perasz-apeiron, az utolsó előtti pedig az agathon-kakon (986a 23. köv.). Ugyancsak a pythagóreusokra hivatkozik Arisztotelész az etika mindenkor standard műveként nyilvántartott írásában, a Nikomakhoszi Etikában: „Aztán meg hibázni sokféleképpen lehet: a rossz - miként Pythagorász tanítványai gyanították - a határtalan, a jó pedig a körülhatárolt dolgok közé tartozik" (kakon tou apeirou... to d'agathon tou peperaszmenou 1106B) - „helyünket jól megállni azonban csak egyféleképpen tudjuk: ez az oka annak is, hogy az előbbi könnyű, az utóbbi pedig nehéz; elvéteni a célt könnyű, ám eltalálni nehéz. Tehát ebből is az következik, hogy a rosz- szaságot a túlzás és a hiányosság, az erényt pedig a közép (meszotész) jellemzik. 'Derék ember csak egyféleképpen lehet valaki, rossz ellenben sokféleképp."' (Uo.) 11 „JANSEN" 369. 12 PÉTERFFY 32. 13 Hasonlóképpen Phaidrosz 274 D - 275 B 14 Vö. DlOGENÉSZ LAERTIOSZ, A filozófiában jeleskedők élete és nézetei, I-V. könyv. Ford. Rokay Zoltán, Budapest 2002,47.; valamint DlELS-KRANZ idevágó szakaszát. 80
