Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Rokay Zoltán: A határtalan és a meghatározott szerepe az etikai érvelésben
A pythagóreusok eszméi, vagy vélt eszméi feltehetőleg Szpeuszipposz által jutottak el az Akadémiába, s Platón is itt ismerkedhetett meg velük.15 III. A PERASZ ÉS AZ APEIRON VISZONYA AZ ARISZTOTELÉSZI LÉTELVEKHEZ Mivel Platón a kozmosz, illetve a „lét" elveit alkalmazza a lélektanra és etikára a Phileboszban, ennek utóéletét általában Arisztotelész hylé-morphé dichotómiájában vélik felfedezni a kutatók és szakértők.16 Ilyen értelemben az apeiron a hylének, a perász a morphénak felel meg. Hiszen az apeiron potencialitás, lehetőség, amelyet a perasz határol körül, definiál, határoz meg. Az apeiron perasz nélkül csak dynamei ón. Nélkülözhetetlen lételv. Tehát Platón „még az apeironnak is bizonyos létet tulajdonított, úgyhogy nem szabad egyszerűen a semmivel egyenlőnek tekinteni."17 Ám a pe- rasztól függően lesz ez vagy az. Hiszen Platón nem vonja kétségbe sem a gyönyöröket, sem a fájdalmat, mint a physzisz hypokeimenonját. Nem is egészen tartalommentes, hiszen a gyönyör és a fájdalom vegyes érzelmei konkrétak, s mindkettő alkotja a lélek tartalmát, ahogyan egyazon költő feladata tragédiát és komédiát írni, amint ezt Szókratész Arisztophanésznek magyarázza a Symposzionban (vö. 223D) IV. A PHILEBOSZ BÍRÁLATA A NlKOMAKHOSZI ETIKÁBAN Vita tárgyát képezi a kérdés, ismerte-e Arisztotelész Platón Phileboszát?18 Tartózkodva a terjengős Platón - és Arisztotelész - filológiától, mindössze a Nikomakhoszi Etika néhány helyével kell beérnünk, amelyeken a Philebosz feltehetőleg visszhangra talált. Ez mindenek előtt a VII. könyv 12-13. fejezete, ahol Arisztotelész bírálja a Phileboszban kifejtett azon platóni nézetet, miszerint a gyönyör folyamat, nem pedig lét, nem jó és nem lehet a legfőbb jó. A jót ugyanis kétféleképpen mondhatjuk (to d'agathon haplós legomen 1152B): egyfelől feltétlen értelemben, másfelől, hogy valakinek jó. A Nikomakhoszi Etika továbbá bírálja a X,l-5-ben a Philebosz azon álláspontját, miszerint amit mindenki elérni igyekszik, az még nem okvetlenül jó. Mert amiben mindenkinek a véleménye megegyezik, arról általában elmondhatjuk, hogy úgy is van. Ugyanitt (1173A) még a Philebosz „nagy teljesítményét" a perasz és apeiron - belátás és gyönyörre történő alkalmazását is kétségbe vonja Arisztotelész, mondván, 15 Vö. SCHMITZ, H., Die Ideenlehre des Aristoteles, Bonn 1985, 241. köv. (A továbbiakban: Schmitz.) 16 Vö. SCHMITZ 439. köv.; Ueberweg, F., Grundrijl dér Geschichte dér Philosophie, I., Schwabe-Basel 1967, 306.; Frede 413. köv. 17 „JANSEN" 368. 18 Vö. REINHARDT 24. köv.; „IaNSEN" 370.köv. Ellentétben Georg Ramsauer állításával, miszerint: „Si summam sententiae, contra quam in his disputatur et ipsa fere vocabula, quibus illa exponitur, consideres, vix dubites, quin Platonis Philebus carpatur. Sin eas rationes perpenderis, per quas Aristoteles jam adversarium hunc repulisse sibi videtur, probabilius forte putabis neque in manibus neque ante oculos magistri librum fuisse, sed rem esse potius quibusdam, qui Platonica institutione imbuti, aliqua in scholis placita proponere consuevissent." (Aristotelis Ethica Nicomachia edita et commentariis continuo instructa, Leipzig 1878,653.) 81
