Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A bűnbocsánat szentsége a szentségi üdvrendben
risztiában. O. Semmelroth szerint „mint ahogy az ember keze az egész tárgyat megfogja, de ujjaival különböző helyeken érinti, úgy nyúl Isten az ember után az Egyházon keresztül. Az Egyház mint ősszentség ujjai különböző helyeket érintenek benne: az egyes tagokat és életfázisokat."16 b) Minden szentség alapja a keresztség, illetve a keresztség kegyelmi hatása. Pál apostol megfogalmazásában az Evangélium lényege a megfeszített és feltámadt Krisztus. Aki hisz benne, az közeledik feléje, de csak a keresztség által ölti magára halálának és feltámadásának misztériumát, amely által egy új élet részese lesz. Amikor a bűnbánat szentsége értelmezésének teológiai elmélyítésére törekszünk, fontos annak hangsúlyozása, hogy a szentségi üdvrend alapja a keresztségben létrejött Krisztushoz való kapcsolódásunk, illetve Krisztushoz való hasonulásunk,17 Nemcsak a bűnbánat szentsége, hanem a többi szentség is a keresztségre épül, ami azt jelenti, hogy a szentségek a keresztségben létrejött valóságot egyre tökéletesebbé teszik, vagy szükség esetén megújítják. Minden szentség ebből a valóságból indul ki, és minden szentség ennek a valóságnak valamelyik szempontját hangsúlyozza, illetve tökéletesebben fejezi ki. A bérmálás hasonlóvá tesz Krisztushoz abban, hogy mi is a Lélek erejével akarunk tanúságot tenni az Atyáról. Az Eucharisztia, mint áldozat részesít Krisztus áldozati sorsában. A bűnbánat bevon bennünket Krisztus elégtételébe. A betegek kenete megadja azt a krisztusi vonást, hogy a betegség és a halál az Atya akaratára való igent mondás legyen. Az egyházi rend Krisztus papságában részesít, a keresztény házasság pedig jelenvalóvá tetszi Krisztus és Egyház misztérium jellegű kapcsolatát. c) A szentségek összetartoznak, hiszen általuk maga a megdicsőült Krisztus működik az emberben, és mindegyik ugyanazt a krisztusi életet akarja létrehozni, erősíteni és tökéletesíteni bennünk.18 A Lumen Gentium szerint „a titokzatos testben Krisztus élete árad szét a hívőkben, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedő és megdicsőült Krisztussal" (LG 7). Krisztus szándéka szerint az Egyház úgy alakította ki a szentségi üdvrendet, hogy az embert egész életútján végigkísérjék. Ily módon a szentségek adják meg a keresztény élet tartalmát és struktúráját azzal, hogy már itt a földön részesítik őt Isten életében. A keresztség szentsége feltárja a hívő előtt a keresztény élet kapuját, alapvető és gyökeres módon képesíti a többi szentség felvételére, hogy így „meglett emberré legyen, eljusson a krisztusi teljességre" (Ef 4',13). „A keresztség azonban csak kezdet és kiindulás, és mindenestül a Krisztusban való élet teljességének megszerzésére irányul" (UR 22). A keresztény életbe való bevezetés első lépcsője a keresztség, a második lépcső a bérmálás. A bérmálás a megerősítés szentsége, hiszen megerősíti a hívőt abban a keresztény életben, amelyre a keresztség szülte. Az Eucharisztia mint táplálék táplálja és növeli a hívőkben a kegyelmi életet. Amint a természetes élet növekedéséhez és fenntartásához szükség van táplálékra, hasonlóan a kegyelmi életnek is szükséges van az „élet kenyerére". Jézus, az élő kenyér, „úti eledelünk" (GS 38), s ő az, aki 16 SEMMELROTH, O., Die Kirche als Ursakmment, Frankfurt 1963,124. 17 Vö. SCHEFFCZYK, L., A bűnbánat szentségének sajátos üdvözítő hatása, in: Communio 1996/3, 68-71. 18 Aquinói Tamás ebből a meglátásból kiindulva válaszolt arra a kérdésre, hogy miért éppen ezt a hét szentséget rendelte Krisztus. Szerinte a szentségek természetfölötti rendje harmóniában van a természetes rend alapvető szükségleteivel (születés, növekedés, megújítás, stb.), vö. S. Theol. 111,65,1; S. Contra. Gent. IV,58. Ugyanez az érvelés megjelenik a Tridentinum katekizmusában is, vö. Cath. Rom., 11,1,20. 24
