Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A bűnbocsánat szentsége a szentségi üdvrendben
egy napon teljesen átalakítja az örök életre. Az sem mellékes szempont, hogy a megkeresztelt és megbérmált hívők az Eucharisztia által épülnek be teljesen Krisztus testébe: „Az Eucharisztia kenyerének szakramentuma ábrázolja és meg is valósítja a hívők egységét, akik egy testet alkotnak Krisztusban" (LG 3). A keresztség által megadott, a bérmálás által megerősített és az Eucharisztia által táplált kegyelem nem teszi az embert tökéletessé. Mi, akik az életszentségre kaptunk meghívást, „sokban vétünk" (Jak 3,2), s ezért állandóan szükségünk van Isten irgalmára" (LG 40). Az isteni irgalom azért rendelte el az üdvösség misztériumát, hogy megmentse a bűnös embert. „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket" (Mt 9,13), jelentette ki Jézus, s a bűnök megbocsátására megalapította a bűnbocsánat szentségét: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, bűnben marad" (Jn 20,23). d) Az Egyház maga is a „kiengesztelődés szentsége". Küldetést kapott arra, hogy „ezt a kiengesztelődést hirdesse az embereknek, és annak szentsége legyen a világban."19 A teológia az Egyház hagyománya alapján mindig is tanította, hogy a bűnbánat- tartásnak és a bűnbocsánatnak különféle formái vannak a keresztény életben. A bűnös, de bűnbánó keresztény sokféle módon részesülhet Isten irgalmában, s nyerheti el bűnei bocsánatát. Az új katekizmus is felsorolja ezeket: böjt, imádság, alamizsna, szentírásolvasás, stb. (KEK 1434-1439). Mivel az Egyház a bűnt elítélő, de a bűnösök megmentésére jött Krisztusnak titokzatos teste, azért küzd20 a bűn ellen, és sokféle módon is lehetővé teszi tagjai számára a bűntől való szabadulást. A különböző módokat azonban egységben kell látnunk, még akkor is, ha a formák között vannak lényegi különbözőségek is.21 A bűnbánat szentsége tehát egy, de nem egyetlen formája az Istennel való kien- gesztelődésnek. Találóan fogalmazza meg ezt a fontos igazságot F. J. Nocke: „A gyónás sajátossága tehát nem egyszerűen a megbocsátó ereje, hanem a szentségi mivolta, vagyis: az Egyházzal való kiengesztelődés megvalósító jele, még ha az Istennel való kiengesztelődés már a szentségen kívül megtörtént is".22 A kérdés tehát az, hogy mi a sajátossága a bűnbánat szentségének a többi bűnbánati formához viszonyítva. Nocke szerint a szentségi jellege és az ekléziológiai vonatkozása. A szentségi jellege, vagyis az, hogy minden kétséget kizáróan közli a megbocsátás kegyelmét azoknak, akik nem gördítenek akadályt a kegyelem útjába. A másik az ekléziológiai dimenzió, vagyis az, hogy akik a bűnbánat szentségéhez járulnak, azok nemcsak Istennel, hanem az Egyházzal is kiengesztelődnek, „amelyet megsebeztek bűnükkel és amely a szeretete, példája és imája által közreműködött a megtérésükben" (LG 11). Még Luther is, aki végül is elvetette a bűnbánat szentségi jellegét, fontosnak tartotta a „titkos"gyónást23, mint a bűnbánattartás egy sajátos formáját, mert abban van valami többlet24 az Isten igéjéhez képest. P. Meinhold szerint korábbi műveiben sokszor 19 RPll.p. 20 Vö. VORGRIMLER, H., Dér Kampf des Christen mit dér Sünde, in: J. FEINER - M. LÖHRER (Szerk.) Mysterium Salutis, V., Einsiedeln 1976,349-461. 21 Vö. Nemzetközi Teol. Bizottság, Versöhnung und Busse, in: Enchirid. Vaticanum, 9. köt., 340. pont 22 A dogmatika kézikönyve, i. m. 349. 23 Luther háromféle gyónásról beszél: 1. gyónás Isten előtti imádságban, 2. gyónás felebarátunk előtt, 3. a titkos gyónás; vö. Rövid biztatás a gyónásra, 3-5. p., in: Luther M. négy hitvallása, 261-263. 24 A Nagy Káté végén, a „Rövid biztatás a gyónásra" c. fejezetben például a „vigasztalás" szempontját említi.-----=== 25 =EEE----
