Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A bűnbocsánat szentsége a szentségi üdvrendben
papszentelésben a lelkipásztorok az isteni irgalom hirdetőivé válnak, meghívást kapnak arra, hogy Isten megbocsátó szeretetét közvetítsék.11 A házasság szentsége megvalósítja és teljessé teszi egy férfi és egy nő egységét, minden kegyelmet megadva ahhoz, hogy a mai megosztott világban a kiengesztelődő Egyház jelei legyenek. A következőkben először rámutatok a szentségek közti teológiai összefüggések fontosságára, majd pedig azt fejtem ki, hogy milyen benső, lényegi összefüggés van a bűnbocsánat szentsége és a többi szentség között. A bérmálás és a bűnbánat viszonyát nem elemezzük, hiszen a bérmálás, mint a keresztény beavatás második fázisa a ke- resztség kiegészítése. Az egyházi rend és a házasság szentségének elemzése sem tartozik ide, mivel a közösség szolgálatának szentségei sajátos helyet foglalnak el a szentségi üdvrendben. A koraközépkorban, amikor a szentségek rendszerezése megkezdődött, a jogászok ez utóbbiakat „sacramenta voluntaria", az előbbi ötöt pedig „sacramenta necessaria" néven emlegették.11 12 A Trentói Zsinat hittételként tanítja, hogy „a bűnbocsánat szentsége a keresztség után elbukottaknak éppúgy szükséges, mint az újjá nem születetteknek a keresztség"13, vagyis fontos szerepe van a szentségi üdvrendben. 1. A SZENTSÉGEK NEM EGYMÁSTÓL FÜGGETLEN KEGYELMI ESZKÖZÖK a) Krisztus húsvéti misztériuma, e misztérium világmegújító kegyelme látható, érzékelhető módon jelen van az Egyház misztériumaiban, vagyis szentségeiben. Az Egyház maga is misztérium, quasi14 szentség, hiszen az oikonomia, a mysterium salutis szerves része, annak történeti folytatója, annak állandó jele és eszköze. A megváltás misztériuma - mivel Jézus ezt akarta - a szentségek által jut el az emberhez; a szentségek hatása viszont Krisztus kínszenvedésének, halálának és feltámadásának húsvéti misztériumából fakad (SC 61). Az egyházatyák a szentségekkel kapcsolatban ezt a szempontot hangsúlyozták, és nem külön-külön érdekelte őket az egyik vagy másik szentségi jel. Az igaz, hogy az Egyház szentségi életén belül megkülönböztetünk hét szentséget, az egyes szentségek sajátosságai miatt, de sokkal fontosabb az, hogy mindegyik ugyannak a misztériumnak a kinyilvánítása, s ezek kiszolgáltatása az Egyház lényeges életmegnyilvánulásai közé tartozik. K. Rahner szerint hét döntő pillanatot különböztet meg az Egyház az egyén életében, amikor az Egyház mint üdvintézmény azzá lesz, aminek Krisztus szánta: „Isten véglegesen győzedelmes kegyelmének jelenléte a világban."15 Ezeken a fordulópontokon nemcsak kéri, hanem minden kétséget kizáróan közli is a kért kegyelmet: amikor valakit befogad és tagjává tesz a kereszt- ségben; új feladatot biz rá a bérmálásban, egyházi rendben vagy a házasságban, segítségére siet élete (betegség) vagy lelki élete (bűn által való szakítás) kritikus pillanataiban; újra és újra kifejezi és megerősíti a Krisztus és a hívő közötti találkozást az Eucha11 Uo. 71. old. 12 Vö. GlLMMAN, F., Die Siebenzahl dér Sakramente bei den Glossatoren des Gratianischen Dekrets, Mainz 1909, 11. 13 DS 1672 14 LGl.p. 15 RAHNER, K, Kirche und Sakramente (Quest. Disp. 10), Herder 1960,15. 23
