Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Isten kegyelme és a Szentlélek Pál apostol megigazulástanában
szóhasználatban a kegyelem valóságát jelölik.5 Ám nemcsak bűnbocsánatot és bűntől való megtisztulást kér. Annak tudatában, hogy saját erőből nem képes véglegesen szakítani a vétekkel, radikális belső megújulásért folyamodik az Úrhoz: „Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem!" (Zsolt 51,12-13). A zsoltáros voltaképpen azért könyörög, hogy az Úr teremtse őt újjá: „erős lelket" hozzon létre benne, vagyis tegye szilárddá gondolkodásmódját és akaratát, hogy ne ingadozzék többé magatartásában, hanem határozottan teljesítse Isten törvényét. Az „erős lélek" az emberben csakúgy jöhet létre, ha Isten saját „szent leikével" támogatja őt. Egyedül a szent Istentől ajándékba kapott belső erő képes az embert megtisztítani, és Isten szolgálatára alkalmassá, vagyis szentté tenni. A QUMRÁNI IRATOK A Biblián kívüli (szövetségközi) iratokban mind a kegyelem, mind a Szentlélek valósága megjelenik, de a kettő szorosabb összekapcsolása voltaképpen csak a qumráni iratokban figyelhető meg.6 A qumráni közösség úgy tekintette önmagát, mint szent maradékot, amelynek tagjait Isten a hűtlenné vált Izraeltől elkülönítette, s egyben megtisztította és az új szövetség részesévé tette. A kiválasztás és a megszentelés kizárólag Isten kegyelméből történt, hiszen önmagától az ember nem képes igazzá válni: „(A hús-ember) aljasságban leledzik az anyaméhtől kezdve, és bűnös hitetlenségben öregkoráig. Tudom, az igazság nem az emberfiáké" (1QH 4,29-30). „Hiszen a te irgalmadra támaszkodom, és kegyelmed tömegére; mivel Te megbocsátod az aljasságot, és megtisztítod az embert bűneitől igazságosságodban" (1QH 4,36-37; vö. 1QH 16,12).7 Figyelemre méltó, hogy Isten kegyelmének megnyilvánulásai között a Lélek adománya is megtalálható: „anyám (hasától fogva) jóindulattal bántál velem, és annak mellétől kezdve, aki fogant engem, mindig velem volt kegyelmed... Szilárd állhatatossággal támogattál engem; szent szellemeddel gyönyörködtél bennem, és (vezettél engem) mindmáig" (1QH 9,30- 32). „Köszönetét mondok neked, Uram, erőd nagysága és csodáid sokasága miatt... Engem, szolgádat, kegyesen elláttál a tudás szellemével, hogy... utáljam az aljasság minden útját" (1QH 14,23-25). „...megkegyelmeztél hát nekem irgalmad szellemével" (1QH 16,9). Hangsú5 Az alábbi három kifejezésről van szó: 1. A „chanan” ige a feljebbvalónak az alárendeltek iránti jóindulatú, könyörületes és kegyes magatartását jelöli. Ebből az igéből származik a „chén” főnév, amelyet a Septuaginta mindig a x“PlS formában fordít. 2. A „chesed" alapvetően jóindulatot, baráti leikületet jelöl, amely többnyire spontán módon, különböző formákban nyilvánul meg. 3. A „rachamim" a „rechem" (anyaméh) többes számú alakja, amely együttérzésből fakadó irgalmat jelent. Vö. W. ZIMMERLI, Art. XÚpLS (Altes Testament), in: ThWNT IX, 366-377. 6 A rabbinista irodalomban többször is megjelenik az a gondolat, hogy a kiválasztás, a szövetség, s maga a Tóra Isten kegyelmének (jóindulatának és irgalmának) a megnyilvánulása, sőt arról is szó esik, hogy a törvény megtartása csakis Isten segítségével történhet. Ám a Szentlélek, aki alapvetően prófétálásra képesítő Lélek, nem az erényes élet kiindulópontja, hanem annak jutalma. Isten Lelkének megtisztító és átformáló tevékenységét - Ez 36 szellemében - a rabbik a végidőre hirdették. Vö. KOCSIS I., „Isten elküldte Fiának Lelkét." A Szentlélek Pál apostol tanításában, Budapest 2003,22-28. 7 Vö. még az alábbi megnevezéseket is: „Tetszés választottai (1QS 8,6); „tetszésének minden fia" (1QH 4,33). 149
