Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Isten kegyelme és a Szentlélek Pál apostol megigazulástanában
lyos az is, hogy az Istentől ajándékozott Lélek az erényes élet forrása és biztosítéka. A Szentlélek egyrészt biztos támaszt nyújt a gonosszal szembeni küzdelemben, másrészt Isten akarata szerinti életre képesíti a hívőket: „Köszönöm neked, Uram, hogy támogattál engem erőddel; szent szellemedet árasztottad rám, hogy ne botladozzak. Megerősítettél engem a gonoszság csatái előtt és azok csapása alatt" (1QH 7,6-7).8 A KEGYELEM ÉS A SZENTLÉLEK A RÓMAIAKHOZ ÍRT LEVÉLBEN Megigazulás kegyelemből A megigazulásról szóló fejtegetéseinek kiindulópontjaként Pál, meglehetősen kiélezett formában, a bűnös volt egyetemességét hangsúlyozza, hogy minden kétséget kizáróan nyilvánvalóvá váljék: a kegyelemre és a megváltásra mindenki rászorul. Bűnösök a pogányok, mert bár megvolt a lehetőségük arra, hogy felismerjék Istent a teremtett világból, nem használták azt ki: ismeretük az emberi bölcselkedés szintjén maradt, s nem adták meg az Istennek járó hódolatot és imádatot (Róm 1,19-23). Ám bűnösök a zsidók is, akik ugyan dicsekszenek az Istentől kapott törvénnyel, de nem tartják meg (Róm 2,21-24). Mivel az ember, nemzeti és vallási hovatartozástól függetlenül, alapvetően bűnös, egyedül Krisztus megváltása következtében a hit által nyerheti el a bűnbocsánatot és a megigazulást. Ezt a meggyőződését Pál a Római levél egyik kulcsfontosságú szakaszában, a 3,21-31-ben fejti ki. Témánk szempontjából a 23-24. versekre érdemes külön figyelmet szentelni: „Mert nincs különbség: mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét, s így ingyen, az ő kegyelméből igazulnak meg a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van." A zsidók és a pogányok között nincs különbség sem a bűn, sem a bűntől való megszabadulás tekintetében. A bűn következtében mindannyian nélkülözik a dicsőséget, amelyet a zsidó hagyomány szerint Ádám a teremtéskor kapott, de engedetlenségével elvesztett.9 Ugyanakkor a megigazulás is mindnyájuk számára ugyanabban a formában történik: nem érdemek alapján, hanem kizárólag Isten kegyelméből kifolyólag, Isten kegyelmi tettének következtében.10 11 A megigazulásról szóló részben itt jelenik meg először a xúpis főnév, amellyel kapcsolatban - figyelembe véve a 4-5. fejezetek tartalmát is - két szempontot emelhetünk ki. Mindenekelőtt az ingyenesség gondolata hangsúlyos11, amelyet Pál azzal is nyoma8 A qumráni szövegeket FRÖHLICH IDA fordítása (A qumráni szövegek magyarul, Piliscsaba 1998) alapján idézzük. A héber ruach főnevet a fordító következetesen a „szellem" szóval adja vissza. 9 Az egyik apokrif iratban (Mózes apokalipszise, 20) Ádám így panaszkodik a paradicsomból való kiűzés után: „meg lettem fosztva a dicsőségtől, amely körülvett." 10 Pál megigazulástanát bővebben az újszövetségi teológiák ismertetik. Pl. L. GOPRELT, Az Újszövetség teológiája, 2, Budapest 1992, 116-128; J. GNILKA, Theologie dcs hleuen Testaments, Freiburg 1994, 77-107; P. STUHLMACHER, Biblische Theologie des Neuen Testaments I, Gottingen 21997, 327-348; SZÉKELY }., Az Újszövetség teológiája, Budapest 2003,199-211. Vö. még KOCSIS I., Szent Pál tanítása a megváltásról, Jeromos füzetek, 33. szám (1998) 9-16 és 34. szám (1998) 4-16. 11 Erre a szempontra Pál a levél hátralevő részében többször is nyomatékosan felhívja a figyelmet: „Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem a tartozás kiegyenlí150
