Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Összefüggések a szentségi üdvrendben
Teológia 2004. 3-4. szám DOLHAI LAJOS • • Összefüggések a szentségi üdvrendben A szentségi üdvrend elnevezés önmagában is utal arra, hogy a szentségek nem egymástól független, önálló kegyelmi eszközök (vö. KEK 1076). Tehát nemcsak gyakorlati, hanem teológiai szempontból is vizsgálnunk kell a szentségek között meglévő tartalmi, lényegi összefüggéseket. Sajnálatos módon az elmúlt évszázadokban háttérbe szorult a szentségek közti viszony vizsgálata. A kézikönyvek megelégedtek annak megállapításával, hogy a szentségek végig kísérik az embert élete folyamán: az életkornak, az életkörülményeknek megfelelően adják a kegyelmet és segítik a hívő embert az üdvösség felé vezető úton. A beavató szentségek kiszolgáltatása időben is elkülönült egymástól, és elfelejtődött, hogy ez a három szentség nemcsak történeti okokból kapcsolódott egymáshoz, hanem azért is, mert mind a három Krisztus húsvéti misztériumában részesít bennünket egyre tökéletesebb módon. Sajnálatos módon a többi szentségek közti kapcsolatot csak praktikus szempontok alapján tárgyalta a pasztorális teológia. Legfeljebb azt volt szokás megemlíteni, hogy az Eucharisztia lényegileg különbözik a többi szentségtől, hiszen ebben a szentségben a megdicsőült Krisztus nemcsak kegyelmével, hanem valóságosan is jelen van. Szentségtani kérdésekben még napjainkban is meghatározó a Tridenti Zsinat szemléletmódja. Ez zsinat a reformátorokkal szemben kijelentette, hogy 7 szentség van, „nem több és nem kevesebb" (DS 1601), de azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ezek között a szentségek között az azonosságok mellett vannak különbözőségek. A szentségekről szóló határozat 3. kánonjában ezt olvassuk: „Ha valaki azt állítaná, hogy a hét szentség egymás közt úgy egyenlő, hogy semmilyen szempontból sem különb egyik a másiknál: legyen kiközösítve" (DS 1603).1 Nyilvánvaló, hogy amikor a zsinat felsorolta a hét szentséget, akkor ezeket nem akarta egyenlővé tenni, hiszen mindegyik szentségnek van valami specifikuma a szentségi üdvrendben. A zsinati atyák ismerték, ha mást nem a hagyományos megkülönböztetést: különbséget kell tennünk a sacramenta maiora (keresztség és Eucharisztia) és a sacramenta minora (a többi szentség) között. A szentségek régebbi és mai felosztása önmagában is utal a szentségek közti összefüggésekre, de krisztológiai, ekkleziológiai és liturgikus szempontokkal is rámutathatunk a szentségek benső összefüggésére. a) Krisztus húsvéti misztériuma, e misztérium világmegújító kegyelme látható, érzékelhető módon jelen van az Egyház misztériumaiban, vagyis szentségeiben. Az Egyház maga is misztérium, quasi szentség (vö. LG 1), hiszen az oikonomia, a mysterium salutis szerves ré1 A kijelentést, mint alapelvet latinul így szokás idézni: „sacramenta magis disparia quam paria sunt". 125
