Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: A magyar filozófia kezdetei
világ összefoglalása (epitomé)."49 Az utóbbi idézetben már föllelhető viszont az a későbbi, tipikusan újkori ember-központúság, mely Istentől elszakítva magát az embert teszi meg mindenek mértékévé. Ám Laskói antropológiájában sohasem szakad el a keresztény gyökerektől. A „De homine" I. kötet VII. fejezetében Laskói az értelmes lélek mivoltáról értekezvén Nicolaus Cusanus „Exercitationum" c. művét idézi: „Fontold meg jól, hogy az emberi lélek négy részből tevődik össze. A lélek szellemi természetű, s így összetevő elemei is szellemiek. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy az emberi léleknek szellemi működése van, amiből négyféle tevékenység vezethető le: az érzéki vágyódás, a harag, az értelmi megismerés és a szabad akaratból fakadó lelki tevékenység."50 Az idézetből kiolvasható, hogy Laskói - a lélek természetét elemezve - minden kommentár nélkül elfogadja Cusanus nézetét az emberi lélekről, ami ugyan önmagában igaz (s platoni hatásra utal), de mai lélektani ismereteink tükrében azt mondanánk, hogy sem Cusanus, sem Laskói nem különböztet a tudatos és tudatalatti, továbbá az érzelmi és kifejezetten szellemi lelki működések között (amit természetesen nem kérhetünk számon tőlük a maguk korában). Úgy szintén a „De homine" XII. fejezetében - az emberi lélek istenképiségét vizsgálva - idézi szerzőnk Cusanus „De beryllo" c. műve 1. kötetének 6. fejezetét, ahol Nicolaus Cusanus az ember Istenhez való hasonlatosságáról a következőképpen tárgyal: „Figyelj Hermes Trismegistosra, aki azt mondja, hogy az ember Isten-szerinti lény (homo esse secundum Deum): Amint ugyanis Isten minden valóságos létező és természetes forma teremtője, ugyanígy az ember az értelmes létezők (rationalium entium) és mesterséges formák létrehozója. Ezt pedig nem teheti másképp, csak úgy, hogy értelmes esze (intellectus) révén Istenhez hasonlít, mint annak teremtménye, hiszen az isteni értelem hasonlatosságát hordozza magában. Tehát az embernek értelmes esze van, ami az isteni értelem hasonmása, és ez épp az ember alkotói tevékenysége során nyilvánul meg (in creando)." (Szerző ford.)51 Laskói Cusanust itt azon véleményének alátámasztására idézi, melyet így fogalmaz meg: „Ha az éltető lélek kifejezetten archetyposa az istenképiségnek, akkor képes arra, hogy az egész lélek megkülönböztetett módon is reprezentálja Isten jelenlétét az emberben. Ebből pedig az következik, hogy a szellemi lélek természetétől idegen minden nehézkesség és 49 LASCOVIUS, „De homine", Lib. I. cap. 3. p. 37. Laskói Cusanus felfogását követve, aki Krisztust a teremtett és teremtetlen lény „complicatio"-jának, az embert pedig - Krisztus által - egyetemes teremtménynek nevezi, a következőket írja művének 37. oldalán: „Dicitur enim homo mikrocosmos, et a Christo universa creatura, quod universus mundus, ac proiude universa creatura, quius homo epitome est." 50 LASCOVIUS, „De homine", Lib. I. cap., 8. p. 123. „Cusanus lib. 8. Exercitationum: super illa verba: Dominabuntur populis etc. Considero bene, animam humanam ex quatuor suis elementis compactam: Anima enim spiritualis est, elementa eius spiritualia sunt. Nam experimur, animam humanam, vim quandam esse spriritualem, ex se quadruplicem motum exercentem, scilicet concupiscibilem, irascibilem, rationalem, et liberum seu voluntarium." 51 LASCOVIUS, „De homine", Lib. I. cap., 8. p. 129. „Cusanus Tom 1. de Berylo cap. 6. ita Dei similtudinem explicat: Adverte, inquit, Hermetem Trismegistum dicere, hominem esse secundum Deum: Nam sicuti Deus est creator omnium entium realium et naturalium formarum, ita homo ratinalium entium, et formarum artificialium, quae non nisi intellectus eius similitudinis sunt sicut creatura Dei, divini intellectus similitudines. Ideo homo habet intellectum, qui est similitudo divini intellectus in creando." 120
