Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: A magyar filozófia kezdetei
Laskói, műve I. könyvének 3. fejezetében Nicolaus Cusanus „De venatione sapientiae" c. műve 1. kötet 32. fejezetét idézi a következőképpen: „Mily szép az universum egysége (copula)." „Az érzékelő természet csúcsán az ember, mint mikrokozmosz áll." „Az ember ugyanakkor a szellemi lények legalsó szintjén helyezkedik el, és benne, aki a létezők közepén van, az időbeli, legalsó létszint az örökkévaló, legfelső szintű létező (Isten) világával kapcsolódik össze (connecteus in ipso)." E szavakat így értelmezi Laskói Csókás: „Az embert tehát Cusanus az idő és az örökkévalóság horizontjába teszi, hogy a léttökéletességek rendjét (ordo) alátámassza. Megtapasztaljuk ugyanis magunkban - folytatja - mi, akik a többi élőlénnyel egyek vagyunk az érzékelést illetően - hogy az érzékelésen túl (ultra) szellemi lélekkel is (mens) rendelkezünk. Amint ugyanis érzéki természetünket illetően az állatokhoz hasonlítunk és így azoknak természete szerint is cselekszünk, a szellemi mivoltunk szerinti cselekvésünk viszont arról tanúskodik, hogy szellemi természetben is részesedünk." (Szerző ford.)47 Ugyanazon 1. kötetben - folytatja Laskói Cusanus idézését (és itt a kötet szó valószínűleg az általa felhasznált Cusanus-művek baseli kiadására való utalás, amihez feltehetőleg Laskói Csókás bázeli utazása során juthatott): „A „De docta ignorantia" 3. könyvében Cusanus a következőket írja: „Az emberi természet, amit Isten minden műve fölé helyezett és amit alig tett alacsonyabb szintre, mint az angyalokat, nem más, mint az értelmi (intellectualis) és érzéki (sensibilis) természet szoros egysége (complicatio), ami továbbá képes az egész universumot magába sűríteni, úgy, mint mikrokozmosz, vagy kicsiny világ (parvus mundus), amint ezt a régiek nagyon helyesen hangoztatták."48 Lám, Laskói - Cusanus tekintélyére támaszkodva - magyarázza meg és támasztja alá mind filozófiailag, mind teológiai szempontból az emberi méltóságot, és ennek megindoklásával ma is nyugodtan egyetérthetünk, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a sokat emlegetett emberi méltóság meghatározása menynyire ki van szolgáltatva napjainkban az akárhányszor súlyosan manipulált emberi közmeggyőződésnek. Folytatva Cusanus recepcióját, Laskói így ír - Cusanus szellemében - e témáról, mintegy megkoronázva az ember méltóságáról szóló fejtegetést: „Azt mondják ugyanis (ti. Cusanus), hogy az ember mikrokozmosz, akit Krisztus egyetemes teremtménynek nevez, és valóban, az ember egyetemes világ (universus mundus), s ennélfogva egyetemes teremtmény (universa creatura), vagyis mintegy a Ex quibus liquet, quam illud sit plausibile, quod a nonnulis solet usurpari: Deum solum movere universum mundum et tota in corpore reperitur." 47 LASCOVIUS, „De homine", Lib. I. cap., 3. p. 36. „Huc pertinet illud Nicolai Cusani tomo 1. de venatione sapientiae cap. 32. Quam pulchre inquit copulam universi et Mikrokosmum hominem in supremo sensibilis naturae et in infimo intelligibilis locavit, connecteus in ipso, ut in medio, inferiora temporalia, et superiora perpetua." 48 LASCOVIUS, „De homine", Lib. I. cap., 3. p. 36. Ugyanezen az oldalon (De homine, p. 36.) idézi Laskai Cusanust a következőképpen: „Idem tomo 1. lib. 3. de docta ignorantia: Humana, inquit, natura est quae sit supra omnia Dei opera elevata et paulo minus angelis minorata, intellectualem et sensibiliem naturam complicans, ac universa intra se constringeus, ut mikrocosmos, aut parvus mundus a veteribus rationabiliter vocitetur. „N. B. az idézetben Cusanus a természetet Isten többi műve fölé helyezi. Ám az idézet teljes összefüggésében kell értelmeznünk ezt a kijelentést, mert máskülönben úgy tűnik, hogy Cusanus a „természetet" mintegy abszolutizálja és ez félreértésekhez vezethet tanrendszerének értékelésében. 119
