Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Boyce, Philip OCD: Newman reményfogalmának időszerű jelentése
Az idézet Newman katolikus beszédei egyikéből való, a remény témájával azonban már rendszeresen foglalkozott korábbi prédikációiban is. Még anglikán korszakában, különböző alkalmakkor tartott beszédei egyikében kifejezetten a reményről elmélkedik; úgy határozza meg, mint a liturgia és a Szentírás által alakított lélek keresztény magatartását. A keresztény élethez elengedhetetlenül szükséges ez a magatartás: „Remény nélkül nem tud létezni a vallás."4 Newman meghatározása szerint a remény türelmes, szelíd, nyugodt, derűs és elmélkedő várakozás Krisztusra. Ez a várakozás azonban - hangsúlyozza - nem olyan, mint más várakozás. Eltér attól, ami jellemzi a világ evilági dolgokra és eseményekre való várakozását. Ez a várakozás mindenekelőtt türelmes. A léleknek ez a türelmes magatartása vagy kiegyensúlyozottsága teszi képessé a remélő embert, hogy ellenálljon annak a nyugtalanságnak és izgatottságnak, amit a világban működő sátán akar kihívni. A remény azért türelmes, mert világosan látja e világ valamennyi dolgának, a világi ügyeknek önmagukban való értéktelenségét. Ráadásul Newman e türelmet összekapcsolja a szenvedés elviselésére való képességgel. Ez a türelem nem beletörődést jelent, hanem cselekvő, eleven magatartást5. A remény - folytatja Newman - szelíd. A keresztény remény „nem szenvedélyes vágy, nem szertelen, gyors érzelem". A keresztény ellenőrizni tudja érzelmeit és reakcióit. Szent tartalékkal rendelkezik. Képes arra, hogy ésszerűen és szorgalommal teljesítse feladatait. Krisztusra való várakozása nem állítja szembe világban folyó életével, ellenkezőleg, erősíti és megadja igazi jelentőségét. Krisztus mennybemenetele kapcsán Newman ezt írja az apostolokra gondolva: „Az angyalok nem annyira a lélek várakozó vonását, mint inkább azt a tétova álldogálást helytelenítették, ami csak ölhetett kezekkel tud Krisztusra gondolni, amikor ezt mondták: «Galileai férfiak, miért álldogáltok, az ég felé bámészkodva?» Feladatainkhoz kell látnunk, meg kell terveznünk a következő napot, mintha biztosak volnánk a holnapban. A remény semmiféle szóval vagy tettel sem kuszálja össze erőszakosan e világ életét."6 A remény továbbá nyugodt. Ez a nyugalom olyan a lélekben, mint a mélyen áramló folyó, amit semmi sem tud felkavarni. Megállíthatatlanul hömpölyög előre, sietség nélkül, elég erővel ahhoz, hogy az útjába eső akár hatalmas akadályokat is leküzdje, de nem dühöngve és nem tajtékozva. íme, ilyen a remény természete. Megzavarhatatlan és csendes, erejében azonban megállíthatatlan. A remény azért nyugodt, mert Krisztusban horgonyzik, aki megingathatatlan. A keresztény ember szíve Őrá szege- ződik, ezért el tudja utasítani e világ lázasan izgatott nyüzsgését. Ugyanezen okból a remény derűs. Newman az egészséges ember analógiáját használja fel magyarázatában. A test egészsége a lélek jó állapotát is magával hozza. Az egészséges emberek szinte tudtuk nélkül boldogok. így van azok esetében is, akiknek reményük van. „A szív mélyében rejlő titok akaratlanul is vigaszt sugároz a hétköznapi gondolatokra és érzelmekre; ily módon a látszólag kívül, a körülmények köze4 J. H. NEWMAN: Sermons 1824-1843, Clarendon Press, London, 1991.1.90. A kötet a liturgiáról, a szentségekről és Krisztusról mint Közvetítőről szóló beszédeit tartalmazza. (P. Murray kiadatlan kézirata felhasználásával.) 5 „Ha meghátrálunk a szenvedés elől, félrehúzódunk, még csak újoncok vagyunk a keresztény remény iskolájában. - Az eljövendő dicsőség távlatának kell betöltenie lelkünket; milyen szegényes fogalmunk lehet erről, ha ez a távlat nem ad erőt ahhoz, hogy a lélek nyugalmával viseljük el e földi élet nyomorúságait!" (Ibid. 91.) 6 Ibid. 11
