Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Boyce, Philip OCD: Newman reményfogalmának időszerű jelentése
inkább megvizsgálni John Henry Newman reményének azon indítékait, melyek az őt övező sötétség közepette megingathatatlan bizalommal töltötték el. Melyek Newman reményről alkotott fogalmának, szemléletének kiemelkedően időszerű elemei? Remény a Gondviselésben Mindenekelőtt vizsgáljuk meg magának a remény erényének mibenlétét. Nem szabad összetévesztenünk valami felületes derűlátással, ami vidáman nézegeti a dolgok napos oldalát, nem vesz tudomást a minket foglalkoztató valós veszélyekről és nehézségekről. A remény keresztény víziója - s ez Newmané is - felfogja azt, ami ártalmas, körültekintően értelmezi az idők jeleit, bátran szembenéz a jó és a gonosz harcával, ami nagyon is tetten érhető a társadalomban és az emberi szívekben. Ugyanakkor bízik a fensőbb, az isteni hatalom segítségében: Isten irányítja a történelem menetét, gondviselő tervei szerint. A pusztán természetes remény azt jelenti, hogy az akarat mozdul, törekszik valami felé, amit jónak tart, ami még nem az övé, de amit - nehézségek leküzdése révén - el tud érni. Lélektani szinten kielégítetlenséget és hiányérzetet foglal magában, mivel valami olyasmi felé feszül, amit még nem birtokol teljesen. Amit remélünk, azt nem könnyű elérni, de az akarat, a remény székhelye, törekszik, legyőzi a bizonytalanságot és biztosít arról, hogy amire vágyódunk, az nem elérhetetlen. A keresztény remény Isten belénk öntött ajándéka, olyan teologális erény, ami az emberi akaratnak megadja azt a lehetőséget, hogy biztosan törjön a legfőbb jóra, vagyis Isten boldogító színelátására, valamint mindarra, amire szüksége van üdvössége elnyerésére. Ez az a „jobb remény" (Zsid 7,19), amiről az Újszövetség beszél. Pál apostol szerint „reménységünk Jézus Krisztus" (1 Tim 1,1), célja nem valami délibábos elképzelés, hanem az a valóság, amit maga Isten szánt nekünk: „Ne félj, te maroknyi nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát" (Lk 12,32). A teljesedést próbák előzhetik meg, késlekedhet, lehet remény minden remény ellenére (vö. Róni 4,18), de nem fogunk csalódni, nem hagy cserben minket, „mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe Isten szeretete" (Rám 5,5). A minket szerető Isten megígérte, hogy megment, üdvözít minket. Márpedig aki az ígéretet adta, az hűséges (vö. Zsid 10,23). Megvan hozzá a hatalma, miközben irgalmas és igazságos szeretete biztonsággal tölt el minket: be fogja teljesíteni üdvözítő tervét. Amikor Newman a reményről beszél, ezt gyakran összeköti a hittel, aminek - az ő értelmezése szerint - a remény a teljessége. „A remény nemcsak azt jelenti, hogy az ember hisz Istenben, hanem abban is hisz - és ebben biztos -, hogy Isten szeret minket és gondoskodik rólunk. A remény tehát felbecsülhetetlenül drága keresztény kegyelem. Nem biztos, hogy a remény nélküli hit elvezet minket Krisztushoz. A gonosz lelkek is hisznek és remegnek (vö. Íz 2,19). Hisznek, de nem jutnak el Krisztusig, mert nincs reményük, csak a kétségbeesés. Reménytelennek látják, hogy bármi jót kaphatnának Tőle."3 3 Catholic Sermons of Cardinal Newman, Bums and Oates, London, 1957. 27-28. (A birminghami Oratorium kiadása)
