Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: A döntés szabadságának kérdése Aquinói Szent Tamás filozófiájában
Szent Tamás a Quaestio XIII-ban a továbbiakban a szabad választásról beszél24, és a következő kérdést teszi fel: „Vajon az állatok szabadon választanak-e?" A kérdésre taga- dólag válaszol, mert nézete szerint a választás mindig valamiféle meghatározatlanságot feltételez, s ily módon a meghatározottságot (ami az állatokat jellemzi) eleve kizárja. A 3. articulusban fölteszi a kérdést: „Vajon a választás csak arra irányul-e, ami a célhoz vezet25, vagy maga a cél is lehet-e a választás tárgya?"26 Szent Tamás erre igennel válaszol, mert szerinte nemcsak az eszköz, hanem a cél is lehet a választás tárgya. Itt azonban hozzáfűzi, hogy a végső cél sohasem lehet a választás tárgya, mert a végső cél mindig megalapozó elv és nem konklúzió. Ezzel szemben a választás aktusa teljes mértékben egyszerre ítél a tett felől, és ugyanakkor következményhez is vezet. „Vajon a választás csak a lehetséges dolgokra irányulhat-e?"27 Szent Tamás igenlően válaszol erre a kérdésre, mert szerinte a lehetséges következmény sohasem vezethető le a lehetséges kiindulási elvből. A 4. articulusban a következőket olvassuk: „Vajon csak azt választjuk-e, amit mi magunk teszünk?"28 Helyeslőleg válaszol erre az Angyali Doktor, mert nézete szerint minden cselekvésben mi magunk cselekszünk. Amikor ugyanis választunk, a cselekvés közvetítésével választunk. Ugyanezen Quaestio 6. articulusban felveti a kérdést: „Vajon az ember szükségszerűen választ-e vagy szabadon?" A válasz állító: Szabadon cselekszik az ember, jóllehet a végső célt szükségszerűen akarja, de ebben a teremtett világban, ahol a teremtmények az isteni létet csak analóg és részesedett formában birtokolják, az akarat mégis képes arra, hogy részleges dolgokat és különféle alacsonyabb rendű dolgokat, vagyis ne a végső célt válassza. Szent Tamás szerint az akarat ebben az értelemben mindig szabadságnak örvend. S végül ugyancsak a 6. articulusban megkérdezi: „Vajon bármily bűnben is fellelhető-e valamiféle aktus?"29 Válaszában az Angyali Doktor a bűn lényegét fejti ki. Nézete szerint a bűn nem más, mint az erkölcsileg megkövetelhető jócselekedet hiánya.30 E felfogás tükrében azt vallja, hogy a bűn fogalma önmagában valamiféle negatív jelentést hordoz. Szerinte a bűn nem más, mint elutasítás, vagyis az erkölcsi szabályok megtartásának elutasítása.31 6. Aquinói Szent Tamás a „De Malo" című művében felteszi a kérdést, hogy az akaratot mi mozgatja. Válaszában rámutat arra, hogy az akaratot a cselekvésre a cél mozgatja, jóllehet az akarat is mozgatva van mindarra, ami a célra irányul.32 Az akarat, amennyiben szabadon cselekszik - Szent Tamás szerint -, mindig valami indeterminációt (meghatározatlanságot) hordoz, s az alany oldaláról nézve ez a meghatározatlanság a szabadság gyökere mind az alany, mind a tárgy oldaláról nézve. A tárgy - ha önmagában nézzük - nem határozza meg az akaratot, jóllehet a tárgy, mint részleges cél, befolyása a szabad akarat működésére, nagy jelentőségű lehet. Távolabbi összefüggésben mégis azt kell mondanunk, hogy Isten, mint minden cselekvés elsődleges 24 Vö. Quaestio XIII a. 2. 25 Vö. célhoz vezető eszköz-ok. 26 „Utrum electio sit tantum eorum quae sunt finem, an etiam ipsius finis?" 27 Vö. Q. XIII. a. 5. 28 „Utrum electio sit tantum eorum et quae nos agendum?" 29 „Utrum quodlibet peccato sit aliquis actus?" 30 „Privatio actus moraliter debiti." 31 „Omissio considerationis regulae." 32 „Ad quae finem." 88
