Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: A döntés szabadságának kérdése Aquinói Szent Tamás filozófiájában
A SZABADSÁG FOGALMA AQUINO! SZENT TAMÁS KORTÁRSAINÁL A Szent Tamást közvetlenül megelőző skolasztikusok különféleképpen vélekedtek a szabad akaratról. Nagy Szent Albert (Albertus Magnus) úgy vélekedett, hogy a szabadság megkülönböztetett potenciája az akarathoz tartozik, mivel az értelem ítél a maga tárgyáról (amire irányul), az akarat viszont az igaznak tekintett tárgyhoz tapad. Az akarat azt teszi meg, amiről a szabadság (liberum arbitrium) ítéletet mond, tehát a szabad akarat a lélek megkülönböztetett képessége. Alexander Halensis - aki e kérdésben inkább voluntarista álláspontot képviselt - úgy vélte, hogy a szabad akarat egyetemesen parancsoló potencia8, és csak tágabb értelemben racionális potencia, míg szűkebb értelemben megkülönböztetett képesség. A szintén ferences skolasztikus, Szent Bonaven- tura úgy vélte, hogy a szabadság nem más, mint a cselekvő alany uralma a saját aktusa fölött, és az „arbitrium" szónak „értelmi ítélet" (iudicium rationis) jelentést adott. Bona- ventura szerint a szabad akarat (liberum arbitrium) megkülönböztetett képesség, mivel olyan habitus, ami együttműködést (concursus) fejez ki két szellemi potencia, nevezetesen az értelem és az akarat között. Szerinte ugyanis az értelem gyakorlati ítélete nem mindig követi az értelem elméleti ítéletét, sőt az utóbbi függ az előbbi ítélettől. Ebben az értelemben Szent Bonaventura egyértelműen voluntarista beállítottságú. Aquinói Szent Tamás tanítása a szabad akaratról KÜLÖNFÉLE MŰVEIBEN Amint e rövid történeti áttekintésből kiviláglik, a szabadság problémája korábban az akarat szabadságának oldaláról merült fel, és az Angyali Doktor - hasonlóképpen - ebben az összefüggésben fejti ki nézetét, mégpedig úgy, hogy próbálja megtalálni a középutat az intellektualista és voluntarista megközelítések között. 1. Szent Tamás ebben a művében a szabad akaratot a lélek sajátos képességének tartja, ami az értelem (intellectus) és az akarat (voluntas) között helyezkedik el, de mégis az értelem irányítja, vagyis a Liber Sententiarium-ban9 a szabad akarat nem megkülönböztetett potencia, hanem a szükségszerűségtől való szabadság (libertas a necessitate) gyanánt értelmezendő. Nézete szerint a választás aktusa az akarathoz tartozik, jóllehet az akaratot az értelem irányítja. Ebben a művében Szent Tamás még nem dönt egyértelműen az intellektualizmus vagy voluntarizmus álláspontja mellett. 2. A „De Veritate” című munkájában10 11 Szent Tamás már egyértelműen az intellektualizmus mellett dönt, amikor a szabad akarat lényegét az értelem szabad ítéletében jelöli meg. 3. A „Summa contra Gentiles"n című művében az Angyali Doktor a „De Veritate" munkájában kifejtett nézetét továbbfejleszti, és az akarat szabadságának lényegét a meg nem határozottság (indeterminismus) irányába viszi tovább. Ebben a művében a 8 „Potentia universaliter imperans." 9 Textus: 1II. dd. 24,25. 10 Textus: Q. XXII. 6,15 Q. XXIV. 1-7. 11 Textus L II. c. 81. 82. 83. L. II. c. 48. L. III. c. 73. 85-90. L. IV. c. 22. 85
