Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)

2003 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: "Határok és határ-átlépések"

valószínűség-kijelentések azt juttatják kifejezésre, mire kell számítani az értékkijelentések pedig azt, mit mennyire kell értékelni (becsülni)? Cristoph Lütge (München) „Az etika határai és kilátásai az interneten" - Optimista hozzáállásának ad hangot, miszerint az interneten belül hatékony szabályok léteznek, és nem lehet szó anarchikus helyzetről, esetleg arról, hogy az önellenőrzés vette át a mások által történő ellenőrzés szerepét, amely többé nem függ feltétlen az állami intézményektől. Éva Schürmann (Technische Uni- versitát, Darmstadt) „Afenomenológia és etika határán" - Párhuzamot von Sartre és Levinas között: az előbbi a pillantást (tekintetet) mint transzcendencián transz- cendálását határozza meg. Az utóbbi az arcot mint kinyilatkoztatást, mint parancsot értelmezi, amely feltétlen etikai kötelességre kényszerít, amelynek sebezhetősége elől nem tudok elrejtőzni. Levinas szerint ez nem pusztán metafora, hiszen Husserl szövegeinek hosszú tanulmányozásából származik, szem előtt tartva Heidegger Sein und Zeit-jét. Heike Ba- ranzke (Tübingen) „Méltóság és határ (Az integritás kérdése a bioetikában)" - A Genezisből és Ciceróból kiindulva Linné és Reimarus antropocentrika-kritikáján át eljut Kant és Smithes erkölcsrendszeréhez, amelyek a többi élőlény méltóságára is reflektálnak. Hozzászólását a svájci alkotmány idevágó cikkelye sugallta. Nézete szerint újra át kell gondolni a bonitas (a természet méltósága) és a dignitas (emberi méltóság) viszonyán. Michael Hauskel- ler (Technische Universitát, Darmstadt) „A jó lelkiismeret az ördög találmánya. Felelősség határ nélkül"- Albert Schweitzer idézetére hivatkozva kimutatja, hogy az erkölcs

nem a lelkiismeret megnyugtatását célozza, hiszen a döntés pillanatában nem ismerhetjük annak minden következményét, amelyekért azonban felelősek vagyunk, mivel képesek vagyunk felelni. A történtekért azért vagyunk felelősek, mert felelősek vagyunk másokért, akikkel és amennyiben valami történik. Heike Schmidt - Felzmann (New York) „Az elvek erkölcsi igazolásának korlátozása?" - Az elvek általános meggyőző és viszonylag köny- nyen kezelhető referenciális (viszonyító) pontot képviselnek az erkölcsi igazolásban. Beauchamp és Childress ezért kazu- isztika-kritikájukban az „elvek gyakorlati szükségességéről" beszélnek. Alkalmazhatóságuk révén ezen a területen is csak akkor érvényesülhetnek, ha a hivatás-etikai és politikai irányvonalak megteremtésénél sikeresen alkalmazzák az elvekre épülő kiindulópontot. Christa Runten- berg (Rostock) „Alkalmazás-irányú etika a filozófiaoktatásban" című beszámolójában a felelősségre nevelés és tanítás azon formáit kutatja, amelyek a középiskolai oktatásban nélkülözhetetlenek és alkalmazhatók. Mondandóját az embriókutatás és -diagnosztika példáján mutatja be. A felvilágosult etika ítéletalkotásának kompetenciái nézete szerint három csoportra oszthatók: hermeneutikai (amely képessé tesz a konkrét döntési helyzet felismerésére és leírására); interaktív (illetve diszkurzív, amely az álláspontok helyes differenciálását és megfogalmazását szorgalmazza); esztétikai (saját élmények tudatosítására). Ezeken a területeken belül kell értékelni a különböző szövegeket és eseteket. Az így nyert eljárásnak alkalmazhatónak kell lennie további helyzetekre. A Pisa-tanulmány által is felfedett iskolaproblémákat a pro69