Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)

2003 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: "Határok és határ-átlépések"

acteur lehetőségének föltételei abban vannak, hogy véleménye van, tehát véleményt tud nyilvánítani; ám az interpretációs elméleti szükségszerűség következtében ez nem lehetséges, tehát az utili tarizmus következetlen, helytelen. Tehát a teljes egészében utilitarista acteur vét saját egzisztenciája feltétele ellen." Cristoph Lumer (Osnabrück) „Döntési szabadság" - A kérdés számtalan ismétlése a filozófia- történet folyamán azt látszik alátámasztani, hogy erről már minden lényegeset elmondtak. A kérdés mindig feltételezi az emberi cselekvést, amely igazi énünket képviseli. Ez az állítás magában véve eléggé zavaros, és magyarázatra szorul. Ezért olyan kritériumokra van szükség, amelyek egy összértékelést tesznek lehetővé. A „normális felnőtt" egyidejűleg alkalmazza a cselekvés különböző kritériumait (például az eszköz jósága megfelel-e a várt cél jóságának, vagy kockázattal járó döntéseknél a várt haszon maximálása). Bruno Niederbacher SJ (Innsbruck) „Határátlépések az ismeretelméletben. Észrevételek az erényepisztemológia kapcsán"-Az előadó, Linda Zagzebski erre a témakörre vonatkozó nézeteihez szól hozzá, kiemelve, hogy az erények kérdésének episzte- mológiai megközelítésénél a tudás definíciója a kérdéses. Fejtegetéseit azzal zárja, hogy jogos az erkölcsi és intellektuális erények hagyományos megkülönböztetése. Ugyanis különbséget teszünk olyan képességek, diszpozíciók és hozzáállások között, amelyek a személy erkölcsi jellegétől függetlenül értékelhetők, és olyanok között, amelyek nem. Az erényepisztemológia elvetése nem jelenti az intellektuális erények elvetését, hanem az általuk betöltött hely kérdését veti föl. Marie-Luise

Raters (Berlin, Humboldt) „Tudás és lelkiismeret (Wissen und Gewissen) - a pragmatizmus gyakorlati filozófiája, mint az etikatanítás módszere" - A brandenburg-magdeburg- potsdami etika-, élettan-, vallásoktatásban teljesen hiányoznak a módszertani előfeltételek. Raters Dewey pragmatizmusát javasolja (nyolc pontban), amelyek közül a 3,1 érdemel különös figyelmet, ahol arról van szó, hogy az etikai elméleteknél nem kapcsolható ki az egyéni elkötelezettség. - Dewey pragmatikus filozófiája antidog- matikus, és metafizika-kritikus, ám mégsem szkeptikus, hanem az ésszerűség művelését és az intelligens vizsgálódást szorgalmazza. Ludwig Farbach (Tucson, USA) „Kognitív korlátozottság és episztemikus értékelés" - Különbséget tesz a vélemények elméleti és gyakorlati értékelése között. Ez utóbbi kapcsán kettő korlátozásról (határról) beszél: a szubjektum egy meghatározott időben csak egy, vagy csekély számú meghatározott cselekedettel foglalkozhat; másrészt az egész rendelkezésére álló idő véges (korlátozott). Ez a két tényező meg- határozólag hat a szubjektum ismeretére és döntéseire. Jacob Rosenthal (Bonn) „Valószínűség és érték" - A „szubjektív" és „objektív" jelölés kétértelműségének kimutatása után arról beszél, hogy a realizmus mind a valószínűség, mind az értékek esetében feltételezi, hogy vannak létezők, amelyek normatív erővel rendelkeznek, az elvárást azonban nem alapozzák meg. Az antirealizmus a projektivizmust és kvázirealizmust helyezi ezzel szembe. Noha a valószínűség az ismeretelmélet, az érték viszont a gyakorlati filozófia hatáskörébe tartozik, analóg interpretációt tesznek lehetővé, analóg problémákkal: ugyanis mindkettő normatív fogalom. A

68