Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Beran Ferenc: A lelkiismeret formálásának feladata, lehetősége, határai
ténetére visszatekintünk, felfedezhetjük, hogy a középkorban és az újkorban nem tartották fontosnak a törvény értelmi megalapozását. A törvények mögött Isten tekintélye állt. Inkább a különböző döntési szisztémákkal és az egyes esetek elemzésével foglalkoztak.16 A mai liberális és pluralista társadalomban azonban a törvények értelmi megalapozása szükségessé vált. Ennek módszereivel foglalkozunk a következőkben. A törvények fontosságának megközelítése több oldalról is történhet. Az egyik megközelítési mód az lehet, hogy az önmagát kibontakoztatni akaró személy törekvéseiből indulunk ki. A perszonalista felfogás szerint a személyhez hozzátartozik az egyedisége, testi-lelki összetettsége, közösségi léte, természetfeletti irányultsága és a bűntől való sebzettsége.17 Ahhoz, hogy az ember élni tudjon, és személyiségét emberi kapcsolatokban, közösségekben és a társadalomban ki tudja bontakoztatni, értékekre, anyagi, szellemi, lelki javakra van szükség. A törvények ezeket az értékeket védik, az alapvető emberi jogok pedig ezeket az értékeket biztosítják. Az életet a „ne ölj" tilalom védi, két ember kölcsönös szeretetét, szerelmét a „ne törj házasságot" parancs óvja, a természetfeletti értékre való irányulás vágyát pedig a „vallásszabadság" joga szavatolja. A lelküsmeret nevelésének vagy formálásának egyik legfontosabb feladata, hogy az ember ezeket az értékeket maga előtt lássa, értelmével elfogadja, és ezek szerint cselekedjen. Az emberi értelem tevékenysége azonban nem merülhet ki abban, hogy ezeknek az értékeknek a fontosságát belássa. Mérlegelnie kell, hogy az adott esetben melyik érték előnyben részesítése szolgálja legjobban a személy javát.18 így például az életet, mint legfontosabb értéket nem szabad alávetni más, egyébként fontos értéknek. Ezért az egyház tanítóhivatala semmilyen körülmények között nem fogadja el az ártatlan élet kioltását.19 Az erkölcsi értékeket nemcsak az önmagát kibontakoztatni akaró személy oldaláról lehet megközelíteni, hanem az emberi természet oldaláról is. A hagyományos erkölcsteológia Aquinói Szent Tamás tanítása szerint ezt az utat követte. A nagy középkori teológus szerint az ember, a többi élőlényhez hasonlóan „faj specifikusan" részesedik a létből, amely a „természetes hajlamaiban" (inclinationes naturales) mutatkozik meg. Ezek a hajlamok az önfenntartásra, fajfenntartásra, a közösségi életre és a természetfeletti életre irányítják őt.20 O is fontos szerepet tulajdonít az értelemnek, amelynek segítségével ezeket a hajlamokat felismeri, törvényeket fogalmaz meg, és azokat alkalmazza.21 A két megközelítési és érvelési módot összevetve megállapíthatjuk, hogy az emberi természetből kiinduló érvelés az emberi tapasztalaton alapul, a perszonalista pedig inkább a kiteljesedés lehetőségét nézi. Elvileg a kettő között nem lehet különbség, mert az embert a természete indítja arra, hogy személyi kapcsolatokban kiteljesedjék. 16 „Conscientia est applicatio scientiae ad aliquem actum", in AQUINÓI SZENT TAMAS, Summa Theologiae I-n. q.19, a.5. 17 HELMUT WEBER, i. m. 213. old. 18 Vö. ARNO ANZENBACHER, Keresztény társadalometika, Szent István Társulat, Budapest 2001,170. old. 19 Vö. HELMUT WEBER, i. m. 220. old. 20 n. JÁNOS PÁL PÁPA, Evangélium vitae kezdetű enöklikája 57, Szent István Társulat, 1995, 81. old. 21 Vö. AQUINÓI SZENT TAMÁS, Summa contra gentiles 94,2. 5
