Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Beran Ferenc: A lelkiismeret formálásának feladata, lehetősége, határai
2. A lelkiismeret alakulása a pszichológia és a szociológia szerint A pszichológia és a pedagógia arra keresi a választ, hogy a felnövekvő személy hogyan alakítja ki értékrendjét, az értékrend kialakulása szempontjából milyen szerepe van a nevelésnek. A szerzők általában egyetértenek abban, hogy a gyermek kritika nélkül elfogadja környezetének, elsősorban szüleinek értékrendjét. Gordon W. Allport szerint a „gyermekjvmegtanulja a 'muszáj' és 'nem szabad' szavakat is. Az arcát muszáj megmosnia; az utcán egyedül nem szabad átmennie... A gyermek természetesen nem tudja, miért muszáj, miért nem szabad ezt vagy azt."22 Ebben az időben a gyermek megtanul engedelmeskedni. Lelkiismeret-furdalás vagy félelem akkor lép fel nála, ha ezt megsérti. Később a gyermek „erkölcsi realistává" válik, ami azt jelenti, hogy az egyes cselekedeteket aszerint ítéli meg, hogy megfelelnek-e a szülői elvárásnak. A lelkiismeret szempontjából döntő jelentősége van a serdülőkornak, amelyben a fiatal igényt tart arra, hogy az egyes törvényekre ésszerű magyarázatot kapjon. Ebben az időben gyakran szembekerül a környezetével. Az „érett lelkiismeret" a felnőttkorban alakulhat ki, amelyre jellemző az értékek tudatosítása és a kötelezettségvállalás. A lelkiismeret mint belső értékrend, belső iránytűvé válik.23 Lawrence Kohlberg az erkölcsi gondolkodás fejlődését vizsgálva a gyermekkor erkölcsiségét „prekonvencionális" és „konvencionális" erkölcsiségnek nevezi. Az elsőre a közvetlen fizikai ráhatás elfogadása, a másodikra a környezeti normákhoz való igazodás jellemző. Csak a „posztkonvencionális" szinten jelennek meg az elvontabb etikai elvek és azok tudatos elfogadása.24 A lelkiismeret, mint tudatos belső értékrend kialakulása nála is egy folyamatban történik, és a felnőttkorban válik - jó esetben - éretté. A pszichológia eredményeit elfogadva azt kell mondanunk, hogy a lelkiismeret alakulásánál nagy szerepe van a szülői és iskolai nevelésnek.25 A serdülő a szüleitől vagy tanáraitól kapott jó példát, értékeket is kritizálni fogja, és átmenetileg lázadni fog ellene. De az értékeket megismerte, később visszatér hozzájuk, és - azokat a saját egyéniségéhez alakítva vagy módosítva - elfogadja. Aki azonban ezeket az értékeket nem ismerte meg, annak nincs vonatkoztatási pontja, nincs hova visszatérnie, és ha nem tud önmaga számára egy értékrendet kialakítani, akkor felnőtt korában is könnyen lázadó maradhat, vagy az értékekkel szemben közömbössé válhat. A szociológiával foglalkozó tudósok egy része az erkölcsi értékek elfogadásánál kiemelten fontos szerepet tulajdonít a társadalmi hatásoknak. Ezek közé tartozott Emile Durkheim. Felfogása szerint a társadalomban az együtt élő emberek között kialakul az ún. „kollektív tudat", amelyet többek között a közös érzések és értékek alakítanak ki, és amely egységbe integrálja az embereket.26 A kollektív tudathoz tartozik a közös erkölcsi értékrend is, amely hat az ember erkölcsi értékrendjének alakulására, és amelynek hiánya öngyilkossághoz is vezethet. Az ember autonómiája abban áll, hogy felismerje ezt a társadalmi értékrendet, és aszerint cselekedjen. Az egyén nem erkölcsi törvényhozó22 II. JÁNOS PÁL PÁPA, Az igazság ragyogása kezdetű enciklikája 60, Szent István Társulat, 1993,78. old. 23 GONDON W. ALLPORT, A személyiség alakulása, Kairosz, 2000. 24 Vö. GONDON W. ALLPORT, i. m. 153. old. 25 Vö. TARJÁNYI ZOLTÁN, Pedagógia 11, Az ember személyi kibontakozása, Szent István Társulat, Budapest 1999.175. old.; MICHAEL COLE - SHEILA COLE, Fejlődéslélektan, Osiris, 1997,539. old. 26 Vö. Gravissimum educationis momentum kezdetű zsinati nyilatkozat a keresztény nevelésről 2. 6
