Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Tarjányi Zoltán: A Veritatis Splendor enciklika tanítása a lelkiismeretről
ja leértékelni a korunk által favorizált realitásokat (pl. az egyéni lelkiismeretet), hanem éppen meg akarja adni igazi rangjukat egy nagyobb értékhez való hozzákapcsolásban. Ezzel a katolikus 'együttlátás' szabályának tesz eleget, az és-re teszi a hangsúlyt: az egymást kiegészítő realitásokat mindig együtt szükséges értelmezni", hangsúlyozza az en- ciklika egyik szakmai kommentátora, Jacques Perrier.™ Tehát nem szabad elszakítani egymástól a lelkiismeretet és a törvényt. 3) A lelkiismeret és a szabadság összetartozik. Az. előző két pont állításait a pápa így foglalja össze: „Az Úrhoz és a jó szeretetéhez megtért szív a forrása a lelkiismeret igaz ítéleteinek. Ugyanis 'hogy meg tudjuk ítélni, mi az Isten akarata, mi a jó, mi kedves és tökéletes előtte' (Róm 12,2), nagyon fontos ismerni Isten törvényét általában, de ez nem elegendő: elengedhetetlen a hasonlóság, a természetbeli hasonlóság az ember és az igaz jó között. Ez a természetbeli hasonlóság az ember jó elhatározásaiban gyökerezik és növekszik."28 29 Tehát az ember szabadságának a megélésével. A szabadságot azért szükséges az igazsággal és a törvénnyel összekötni, mert ezek által nyeri el teljes méltóságát, hangsúlyozza a pápa az alapvető választás és a konkrét cselekedetek összefüggését vizsgáló fejezetben: „Kétségtelen, hogy a keresztény erkölcstan már bibliai gyökereiben is elismeri egy alapvető választás különös jelentőségét, mely minősíti az erkölcsi életet és gyökerében határozza meg a szabadságot Isten színe előtt. De ez a hit választása, a hitbeli engedelmesség (vő. Róm 16,26) 'mellyel az ember teljesen Istenre hagyatkozik, az akarat és az értelem teljes engedelmességét nyújtván feléje' (idézi a DV 5-öt)."30 Pinckaers már idézett kommentárjában így beszél a pápa tanításáról: a lelkiismeret, a törvény és a szabadság konvergenciájáról nagy hangsúlyozással esik szó benne. Az en- ciklika így az ún. vélemény-lelküsmeretet és a hiteles lelkiismeretet különbözteti meg. Az előbbi illúzió: az ember saját véleményeinek foglyává válik, saját önigazolásainak és érzületeinek, hangulat-hullámzásainak lesz a szolgája. S melyek ennek a következményei? Az én lesz a jó és rossz megítélésének a mércéje, a világi és vallási törvények fölött álló én, mert ha ezt állítja valaki, azt is állítja, hogy sem Istennek, sem a társadalomnak nincs joga ítéletet mondani felette vagy büntetni. S az is következmény, hogy a személy a gyengeség pozíciójába kerül: nem képes ellenállni sem a közhangulatnak (mely vagy intellektuális, vagy média-presszióban jelentkezik), s épp akkor válik a primitív előítéletek rabszolgájává, amikor leginkább hangoztatja szabadságának autonómiáját. S milyen következménnyel jár még a szabadság elszakítása az igazságtól és a törvénytől: a személy bensőleg kiüresedik, személyi mivoltában elszegényedik.31 Mit állít tehát a VS az ember szabadságáról: 1) „A lelküsmeret szabadsága soha nem az igazságtól, hanem mindig az igazságban való szabadság?', s az Egyháznak éppen az a feladata, hogy Krisztus igazságának a tanítója legyen, ezért az Egyház saját igazságaira szent és biztos tanításként tekint32; 2) „a lelkiismeret nem kizárólagos és autonóm forrás annak eldöntéséhez, hogy mi a jó és mi a rossz, ellenkezőleg: mélységesen bele van írva az engedelmesség elve az objek28 PERRIER, J„ i. m. 76. 29 VS 64. 30 VS 66. 31 PINCKAERS, S., i. m. 43-45. 32 VS 64. 44
