Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Tarjányi Zoltán: A Veritatis Splendor enciklika tanítása a lelkiismeretről
3) A lelkiismeretet nevelni és táplálni kell, mert ezek által emelkedik ki az önzésből, a gőgből, a félelemből és a beteges bűntudatból, s ez a nevelés biztosítja a szív szabadságát.18 4) Ha ez nem következik be, akkor jön létre a rossz lelkiismereti ítélet, melynek forrásai: Krisztus és evangéliumának nem ismerete, mások rossz példája, a szenvedélyek szolgasága, a lelkiismeret önállóságának a követelése, az Egyház tekintélyének és tanításának az elvetése, valamint a szeretet hiánya.19 5) Ha valakiben bizonytalan az erkölcsi ítélet, akkor a következő alapszabályokhoz kell folyamodni: nem szabad rosszat tenni azért, mert belőle valami jó származik; „amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is cselekedj étek velük" (Mt 7,12); a szeretet mindig együtt jár a felebarát és lelkiismerete tiszteletben tartásával (lKor 8,12).20 A KEK kulcsszavait nyomon követhetjük a VS szövegében. Nézzük tehát röviden (ugyanis mindhárom kulcsszó: igazság, törvény, szabadság, önmagában részletes és alapos kifejtést követelne meg, nem beszélve a lelkiismeretnek ezekkel való összefüggéséről) a pápa három fontos állítását. 1) A lelkiismeret és az igazság összetartozik. A pápa utal arra, hogy az Egyház megingathatatlan tanítása biblikus alapokon az, hogy az igazság megismerhető, ebből fakadóan az egyetemes normák kiolvashatók a teremtett világból. Ezért elítélően hangoztatja, hogy ha ezen normákat ún. kreatív módon értelmezzük (azaz hogy csak általános távlatokat adnak a mélységesen bonyolult érzelmi és pszichológiai szférájú, a kulturális és társadalmi élet sokféle befolyása alatt élő személynek), akkor „a lelkiismeret sajátos cselekedetét már nem ítéletnek, hanem döntésnek lehet nevezni, s az ember csak akkor érheti el az erkölcsi tökéletességét, ha ezeket a döntéseket autonóm módon hozza meg".21 Tehát a lelkiismeret ítéletet hoz, mely az igazság ismeretén alapul. Jacques Perrier, Chartres püspöke (azelőtt morálteológus) az enciklika e vonatkozását emelte ki kommentárjában. Szerinte is fontos, hogy a jó lelkiismeret az igazság által megvilágított lelkiismeret: a jó szándék soha nem elég. Egy rosszul megépített ház azzal a veszéllyel jár, bármily jó szándékkal is építették, hogy összeomlik: az objektív igazságot sosem szabad nélkülözni. Utal korunk véget nem érő vitáira (genetika, eutanázia, bioetika), melyek épp abból fakadnak, hogy a lelkiismeretet a lét megismerhető igazságától függetlenül szemlélik. Az önigazolás mindig az ember méltóságát csorbítja.22 Paul Valadier pedig éppen a lelkiismeret dicséretéről írt egy nagy teológiai munkát, amikor megjelent a VS. O maga is az igazsággal való összefüggésében kereste a lelkiismeret-értelmezések divergenciájának nyitját, amikor örömmel állapította meg, gyorsan beledolgozva művébe a pápa jelzett alapállását, jelezvén, hogy már II. János Pál pápa szolgálata alatt a Hittani Kongregáció kiadott egy instrukciót a teológusok egyházi hivatásáról, s már abban hasonló látószög volt kimutatható.23 A VS tehát az igazsággal összefüggésben alapozza meg a lelkiismereti ítéletet, s rosz- szallóan hozzáteszi azzal kapcsolatban, hogy egyes teológusok is lelkiismereti döntésről, és nem ítéletről beszélnek: „Az ilyen állítások igazolására némelyek a kettős igazság be18 KEK 1784. 19 KEK 1792, 20 KEK 1789. 21 VS 55. 22 Vö. PERRIER, La conscience, voix de Dieu, in La vérité esi splendide, Paris, Mame 1994, 88-89. 23 Vö. VALADIER, P., Éloge de la conscience, Paris, Seuil 1994,27-28. 42
