Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A papi ordo fokozatainak fejlődése a kezdetektől a Statuta Ecclesiae Antiqua (V. sz.) fegyelmi hagyományáig
körülhatárolva,49 mert bár a diakónusszentelés kizárólag a püspöknek van fenntartva, de a felszentelt diakónus presbiterhez illetve a püspökhöz fűződő viszonyában nem tudunk különbséget felfedezni, mivel azok személye mindig egymás mellett van említve a diakónusokra vonatkozó intézkedésekben. A püspök és a presbiterkollégium egymásrautaltsága már csak abból is kitűnik, hogy a fontosabb cselekmények megengedettségéhez a kánonok előírják a presbiterek jelenlétét, vagy megerősítését.50 Azonban a kép így sem teljesen egyértelmű, hiszen a Statuta Ecclesiae Antiqua összesen 101 kánont tartalmaz, ebből 36 - a legnagyobb egységes témájú korpusz - kapcsolatos a püspökökre vonatkozó fegyelemmel.51 Ezen belül 24 kánon tartalmaz olyan rendelkezést, amely a püspök önálló, a presbiterekétől független és azok felett álló jogosítványairól beszél.52 Érdemes ezt összevetni a Canones apostolici-ben megtalálható hagyománnyal. A benne szereplő 85 kánonból 52 foglalkozik a püspökökre vonatkozó fegyelemmel.53 Ebből 21 kánon egymás mellett említi a püspököt, a presbitert és a diakónust;5419 kánon csak a püspökökre nézve tartalmaz előírásokat;5510 kánon egymás mellett említi a püspököt és a presbitert, függetlenül a diakónusoktól;56 és mindössze 3 kánon beszél egy szinten önállóan a presbiterről és a diakónusról.57 Ebből a statisztikai összehasonlításból feltétlenül kitűnik a püspök személyének megkülönböztetett helyzete a szent rend fokozatain belül, még a presbiterhez viszonyítva is. Ennek az elsőségnek talán legjobb összefoglalása a Canones apostolici-n belül a 35. kánon, amely éppen a püspökök elsőségéről tárgyal58 De hasonlóan említhető a 40. kánon is, amely rögzíti, hogy a presbiterek és diakónusok a püspök 49 Vö. REYNOLDS, R.E., „Patristic 'presbiterianism'" 312-315. SZUROMISZ. A., „A püspökökre vonatkozó egyházfegyelem patrisztikus gyökerei a 'Collectio Ansetmi Lucensis'-ben" in Teológia 35 (2001) 83-92. különösen 91. 50 Vö. pl. cc. 2,10,14. Különösen is figyelemre méltó a 14. kánon, amely bármely ügy meghallgatásához a klérus jelenlétét írja elő: „Ut episcopus nullius causam audiat absque praesentia clericorum suorum; alioquin irrita erit sententia episcopi nisi clericorum praesentia confirmetur." MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae, 168-169. 51 Cc. 1-12,14-17,47-48, 50-51, 54,56,57,68, 84-85, 88-95,97,99. 52 Cc. 1-9,11-12,16-17,54, 84-85, 90-95,97,99. 53 Cc. 1-3,5, 7-9,14-18,21, 25,28-30,32-42,44-47, 49-53,55-56,58-59, 63, 68-70, 74-78, 83. 54 Cc. 7-9,17-18,25,28-30, 33-34, 42,44-45, 51, 53, 63, 68-70,83. 55 Cc. 1-2,14,16,21,31-32, 35-39,41,55,74-78. 56 Cc. 3, 5-6, 46-47,49-50,52, 58-59. 57 Cc. 15,40,56. 58 C. 35 „Episcopos gentium singularum scire convenit, quis inter eos primus habeatur, quem velut caput existiment, et nihil amplius praeter eius conscientiam gerant, quam illa sola singuli, quae parochiae, et villis quae sub ea sunt, competunt, sed nec ille praeter omnium conscientiam faciat aliquid, sic enim unanimitas erit, et glorificabitur Deus per Christum in Spiritu sancto." PL 67. coi. 145. 26
