Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A lelkiismeret kérdése az Ószövetség bibliai hagyományában
felvidítja lelkedet a tudás” (Péld 14,33; vő. Péld 16,23; Préd 1,16; lKir 10,24). Szívben lakó bölcsesség sajátosságait és megnyilvánulásait bibliai irodalom különböző formában juttatja kifejezésre. Az emberben a szív fogja át a múltat és jövőt, ezért fontos szerepe van abban, hogy az ember képes a múltra emlékezni, és terveket készíteni a jövőre. Deutero-Izajás az új ég és új földdel kapcsolatban ezt mondja: „Mert új eget és új földet teremtek; a régiek feledésbe merülnek, és eszébe se jutnak többé senkinek (szó szerint = nem emelkednek a szívbe, 3b“br nrbsn)" (íz 65,17). Hasonló módon beszél Jeremiás az üdvösség új állapotáról: „Aztán, ha majd megsokasodtok és elszaporodtok az országban - JHWH mondja ezt akkor senki se kérdi többé: 'Hol van JHWH szövetségének ládája? ’ Senkinek nem jut többé az eszébe (szó szerint — nem emelkedik a szívbe, 3b“bt: nbír), és nem emlékeznek rá" (Jer 3,16 vö. íz 44,19; Dt 11,18). Hasonló kifejezéseket használ a bibliai hagyomány a jövő tervezésével kapcsolatban is: „Az ember szive terveli ki útját, de JHWH irányítja járását" (Péld 16,9). Izajás így beszél Asszíriáról: „De hát ő nem így vélekedik, a szíve másképpen gondolkodik: Csak pusztítás van a szívében, és az, hogy sok népet kiirtson ” (íz 10,7). A szív és az akarás Végül a szív az akarat helye, ahol az ember döntései történnek, és ez által a szív elvezet az ember erkölcsi minősítéséhez, amelyet a bibliai hagyomány mindig az embernek Istenhez ill. Isten akaratához való viszonyában mérlegel. Az ember szívében vannak tervei vagy szándékai, amelyeket megtenni akar. Nátán ezt mondja Dávidnak, aki JHWH-nak templomot akar építeni: „ Vigyél végbe mindent, ami szívedben van, mert veled van JHWH" (2Sám 7,3 vö. lKir 8,17; íz 10,7; Jer 22,17; Zsolt 20,5; 21,3; stb.). Amikor az ember aszerint cselekszik „ami a szívében van" (33b3), akkor a kívánsága szerinti döntéseket hozza meg (lSám 14,7; 2Sám 7,3 vö. Szám 16,28; 15,39). A szív, mint a tervek szándékok, ill. az azok kivitelezéséhez szükséges döntés helye, egyúttal az ember jellemének tükre is. A bibliai hagyományban egy sor kifejezést találunk a szívvel összekötve, amelyek az emberi magatartást, s ezáltal jellemet karakterizálják. Az „ártatlan kéz és tiszta szív (33b~n)" a feddhetetlen embert jelenti, aki szándékában és tetteiben egyaránt nem tesz rosszat a másik ellen (Zsolt 24,4; 73,1). „Kettős szívvel beszélni (ini 3bi nbn)" annyit jelent, mint hazudni (Zsolt 12,3). Az „egy szív (inss 3b)" az egyetértés, egyazon akarat kifejezése (IKrón 12,39 vö. Jer 32,39). A „kemény szív (3b 133)" megátalkodottság kifejezése, ami azt jelenti, hogy valaki nem hallgat a jó tanácsra (Kiv 7,14; stb.). A szív, vagyis az ember döntés- és szándékvilága elrejthető, mások előtt titkolható. Amikor Sámson Delila unszolásának nem tud ellenállni, a bibliai szóhasználat szerint „feltárta előtte egész szívét”, azaz egész személyiségét, szándékvilágát, amelyet eddig elrejtett Delila elől (Bír 16,17 köv.). Isten előtt azonban nem rejthető el, mert ő belát az emberi szívbe, míg az ember csak a külsőt látja (lSám 16,7). A szív és a lelkiismeret kérdése Az elmondottakban bemutattuk, hogy a bibliai hagyomány a szív fogalmával miként fejezi ki az emberi személy intellektuális tevékenységét, az akaratában és érzelmi —===== 16 =-------
