Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Pentateuchus - vallástörténet - üdvtörténet
által meghatározott „témák" vezetik, de azokat vele ellentétben nem helyezi el az irodalom előtti állapotba. A következő egységeket állapítja meg: őstörténet (Tér 1-11); pátriárkái elbeszélések (Tér 12-50); kivonulás (Kiv 1-14/15/); Sinai-perikópa (Kiv 19-24); Izrael a pusztában (Kiv 16-18; Szám 11-20); honfoglalás (Szám). A felsorolt hagyományegységeket R. Rendtorff külön-külön vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy az egységek egymástól függetlenül alakultak ki. Ezek teológiailag és szerkezetileg zártak, önállóak, egymással való kapcsolatuk nem eredeti csak másodlagos, s ezért nem lehet megállapítani belőlük a valamennyi egységet, azaz az egész Pentateuchust átfogó források, elsősorban a Jahvista létezését. Az okmányelmélet képviselői szerint ez a legősibb forrás és az elbeszélő anyag legnagyobb része is tőle ered. A hagyományanyag szerkezetét és összefüggését is a Jahvista teremtette meg, és a többi forrást is rajta keresztül értelmezik. Az egyes hagyományegységek önállósága és egymástól független szerkesztése azonban kizárja összefüggő Jahvista szövegek kielemzését. Mivel a Jahvista forrás léte nem igazolható, az okmányelmélet is meginog, és nem alkalmas a Pentateuchus keletkezéstörténetének magyarázatára. R. Rendtorff foglalkozik a papi szövegekkel is, és arra a következtetésre jut, hogy a Pentateuchusban nem mutatható ki egy folyamatos és összefüggő papi hagyomány illetve forrás. A megvizsgált papi szövegeknél előfordulnak ugyan nagyobb összefüggések, de nem alkotnak folyamatos elbeszélést és nem is találhatók mindenhol a Pentateuchusban, hanem annak részleges újraértelmezését jelentik. A Pentateuchus jelenlegi egészének szerkezetéből azonban felismerhető egy átfogó és minden egységre kiterjedő feldolgozás nyoma is, amelyet R. Rendtorff a deuteronomikus redukcióval azonosít. Az átfogó feldolgozás késői és nem érinti az elbeszélések már meglevő állagát. Időpontilag számításba jöhet a fogság előtti 8. századtól kezdve, a fogság alatti vagy fogság utáni időszak egyaránt. Mindenesetre a Pentateuchus késői kialakulásával kell számolni. A deuteronomikus redakció jelentősége abban áll, hogy megteremti a Pentateuchus egészének összefüggését. E. Blum R. Rendtorff megállapításait tanítványa E. Blum alkalmazta a pátriárkái elbeszélésekre a (1984)14 és a Pentateuchus többi részére (1990)15. A pátriárkái elbeszélések elemzése alapján (1984) E. Blum is megerősíti, hogy a deuteronomikus és a papi redakció előtt nincs bizonyíték a Tér 12-50 és az Kivonulás - Számok elbeszéléseinek kapcsolatára. A Tér 12-50 hosszú hagyományfolyamat során alakult ki, mielőtt még a Pentateuchus más egységeihez kapcsolták, vagyis eredetileg nem volt része egy Mózes korának eseményeit tartalmazó szélesebb elbeszélés-összefüggésnek. Vagyis nem igazolható a Jahvista és Elohista forrás vagy hagyomány létezése. E. Blum a pátriárkái történetek elemzésében végigkíséri a szöveg fejlődésének útját, eredetétől a legkisebb egységektől a hagyomány végső, mai állapotáig. A pátriárkák története (Tér 12-50) a Jákob-hagyományból veszi kezdetét, amelynek alapköve néhány önálló elbeszélés (Tér 25,29-34; 27; 28,11-19; 31,45-54). Ezeket az elbeszéléseket három egymást követő redakció során újraértelmezve és bővítve, létrejött az 14 Blum, E., Die Komposition dér Vdtergeschichte, Wmant 57, Neukirchen-Vluyn 1984. 15 Blum, E., Studien zűr Komposition des Pentateuch, Bzaw 189, Berlin-New York 1990. 155
