Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Pentateuchus - vallástörténet - üdvtörténet
ún. Jákob-elbeszélés (Jakoberzahlung: Tér 25,9-34; 27-33). A Jákob-elbeszélés egyes elemei meghatározott történelmi háttérre utalnak, az északi királyságra, Izraelre, I. Jerobe- ám uralkodásának kezdetére. A Jákob-elbeszélésből egy sor júdai orientáltságú szöveg és a Kr. e. 8. században, az északi királyságban keletkezett József története hozzáadása révén jött létre a Jákob-történet (Jakobgeschichte: Tér 25-50). Ez a feldolgozás Kr. e. 722 után, Szamária elfoglalását követő időben történt, Józija uralkodása idején. A Tér 12-50 kompozíciója - Ábrahám Izsák és Jákob története - Kr. e. 722 és 587, tehát a két királyság, Izrael és Júda pusztulása közötti időszakban kezdett formát ölteni, amikor a Jákob-történethez hozzákapcsolták az Ábrahám-Lót ciklust.16 Az ezzel a bővítéssel létrejött összefüggés a Vátergeschichte. Az Ábrahám ciklus lényeges részei viszont (pl. Tér 12; 16; 21,8-21; 22; 26) a fogság korától kerülnek a kompozícióba. Az Ábrahám történetekkel kiegészített pátriárkák történetének teológiai struktúráját az ígéretek határozzák meg, amelynek révén a pátriárkák története a megsokasodás ígérete beteljesedésnek történetévé lett. A pátriárkák története végül a fogság utáni korban kerül kapcsolatba a Pentateuchus többi, közelebbről az Kivonulás - Számok elbeszéléseivel, a deuteronomikus-deuteronomisztikus hagyománykörhöz (jele: D) tartozó és papi redakció révén. Közülük az első a D redukció, Kr. e. 530 körül történt. A másik nagy fogság utáni feldolgozás a papi redakció, a fogsági utáni kor későbbi időszakába nyúlik. A hellenista korban a pátriárkái történeteket még néhány, a D hagyományhoz közel álló szöveggel kiegészítették. A Tér 14 az Ábrahám-történet legkésőbbi kiegészítése. E. Blum a „Studien zűr Komposition des Pentateuch" (1990) című monográfiájában kutatását kiterjeszti a Pentateuchus többi részére is (Kivonulás - Számok), és most is arra következtetésre jut, hogy a mózesi kort átfogó kompozíció fogság utáni eredetű, s az ezt megelőző összefüggő Jahvista és Elohista elbeszélés léte ebben az esetben sem igazolható. Az Kivonulás - Számok szövegeinek elemzése során két alapkompozíciót állapít meg, amelyek a Pentateuchus anyagát és alapszerkezetét meghatározzák. Az egyik egy átfogó „papi kompozíció" vagy P-kompzíció (jele KP), a másik egy vele egyesített, de nagyjából ugyanahhoz az időszakhoz tartozó hagyomány, a „papi előtti kompozíció" (vor- priesterliche Komposition). Minthogy ez szoros kapcsolatban áll a deuteronomikus/- deuteronomisztikus hagyománnyal, ezért E. Blum „deuteronomisztikus kompozíció" - nak vagy D-kompozíciónak (jele KD) nevezi. A D-kompozíció mibenléte úgy jellemezhető, hogy már létező hagyományokat vett át, s azokat tematikus és elbeszélő tömörségben feldolgozta. Ez feldolgozás a szakaszok közötti kapcsolat teremtésben, értelmező kiegészítések hozzáadásában, az átvett hagyományanyag formálásában nyilvánul meg, amely új hangsúlyokat és értelmet adott a kompozíció révén létrejött összefüggésnek. A fogságot követő időben keletkezett D-kompozíció felöleli a pátriárkái történetek túlnyomóan elbeszélő anyagát, a mai Pentateuchusban található kivonulás, sinai és pusztai vándorlás már említett módon feldolgozott hagyományát, amelyet kompozicionális kapcsolatok eszközével összefüggésbe hozott a már létező deuteronomisztikus tör16 Későbbi munkájában E. Blum módosította álláspontját azáltal, hogy az Ábrahám-történetet csak a fogság idején kapcsolták össze a Jákob-elbeszélésekkel; Studien zűr Komposition des Pentateuch, 1990,214. old. 35. lábjegyzet. 156
