Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A lelkiismeret kérdése az Ószövetség bibliai hagyományában
Az Ószövetség antroplógiája szerint az ember a szívével igazodik el az életben, amely az intellektuális megértés, a belátás, az akarás és állásfoglalás, a múltra való emlékezés és a jövőről való döntés helye az emberben. A szív tehát egyesíti magában egy tényállás megismerését, megítélését és a róla hozott döntést. A bibliai helyek egybevetése azt mutatja, hogy az Ószövetség a szív fogalmával a megismerés és az akaratban végbemenő döntés gazdag árnyalatait vonultatja fel. A szív és az értelmi tevékenység A szív az intellektuális megértés helye az emberben. Ozeás szerint a „Paráznaság, bor és must elveszi a szívet (Db)", azaz az észt. Az a kifejezés, hogy „szív nélkül (Db~ion)" lenni annyit jelent, mint „ész és értelem nélkül" lenni, vagy egészen egyszerűen „esztelen, balga". A kifejezés árnyalataira a Példabeszédek könyve szolgáltat jó példákat (lásd pl. Péld 6,32; 7,7: „ifjú szív nélkül [Db'icn vagyis „esztelen ifjú"-, Péld 17,18: „ember szív nélkül [Db“ion din]" vagyis „esztelen ember"). A „tág szív (Db Dm)" (lKir 5,9) az átfogó képzettséget és tudást jelenti. A szívvel kapcsolatban az intellektuális tevékenység megnyilvánulásait a bibliai hagyomány gazdagon dokumentálja. A szív tevékenysége a belátás, amely során az ember egy helyzettel találkozik, majd felismeri miről is van szó, és helyes döntéssel megoldja problémát. A Deuteronomiumban a pusztai vándorlás megpróbáltatásait Mózes így magyarázza a népnek: „Értsd meg szívedben ("pDb'Dl! rum), hogy JHWH, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember a fiát neveli" (Dt 8,5; vö. Péld 2,2; Préd 7,2). Negatív formában a belátás megakadályozására Izajás próféta meghívásánál és küldetésénél ezt olvassuk: „ Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével, és ne értsen a szívével (j'D’ DDb^, .v így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg ” (íz 6,10). A szív képessége az is, hogy egy tényállást kritikusan megítéljen. A Prédikátor ismételten a következő formulával vezeti be megfontolásait, amikor az élet különböző, jó és rossz tényállásait mérlegeli, hogy abból következtetéseket vonjon le: „Ezt mondtam szívemben... Kikutattam szívemben... Ezt mondtam szívemben... ” (Préd 2,1.3.15 vö. Józs 14,7; Bír 5,15.16). A szív tevékenységéhez tartozik a kormányzásban a helyes döntéshez szükséges jogi megfontolás. Salamon „értő szívet" (bnttí Db) kért Istentől, hogy képes legyen népét igazságosan kormányozni, megkülönböztetve jót és rosszat, és Isten „bölcs és értelmes szivet” (pDn DDn Db) adott neki (lKir 3,9.12; 10,24 vö. Péld 14,33; 15,14; Kiv 28,3; 31,6; 35,10). A „bölcs és értelmes szív" kifejezés elvezet a szív és a bölcsesség kapcsolatához. Az izraelita bölcsességi irodalom szerint a szív a bölcsesség helye, amelyet a Példabeszédek könyve a következő formában fogalmaz meg: „Az okos ember szívében bölcsesség lakik, a balgák bensejében azt nem ismerik” (Péld 2,10), vagy „Mert bölcsesség költözik szívedbe, és art. nn ruah Geist, THAT II., kol. 738-742 (III.9). Az érzelmeket, a hangulatot vagy életérzést, amennyiben az ember annak alávetett, az Ószövetség a ős: (nephes) fogalommal is kifejezi. Jelentése „lélek, lehelet; hangulat kedély" (bővebben lásd WESTERMANN, C, art. cs; naefaes Seek, THAT II., kol. 71-96, 75-83 (2.3.); SEEBASS, H, art. ös: naepaes ThWAT V, kol. 531-555. 15
