Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)

2003 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Rendszerelmélet - ember - vallás

csolatban merül fel az istenérvek kérdése, amellyel Luhmann köztudott „körkörössé- gük" miatt nem foglalkozik. Minden istenérv a kontingenciából indul ki, amelynek lényege az Isten és ember közötti különbség. „Az Isten-ember különbség abban a kérdésben áll, hogy a megfigyelés művelete megfigyelheti-e önmagát a műveletben (transzcendncia) vagy sem (immanenda).98 -„Amint elfogadjuk, hogy Isten mindent megfigyel... s ezért mindentől különböznie kell, úgy őt nem lehet megfigyelni a világban, vagy a világon; az e világin nem lehet megállapítani, létezik-e Isten vagy sem? A kérdést meg kell ismételni: hogyan figyelheti meg a megfigyelő Istent, s szociológiailag kiélezve: hogyan fogunk eljárni a véleménykülönbségeket illetőleg, amelyekre a megfi- gyelhetetlen megfigyelése folyamán számíthatunk?"99

Ha Istent, mint megfigyelőt a történelemben figyeljük meg, s az erkölcsi dolgokat is ráruházzuk, vagy a valláskódot erkölcskódra váltjuk, az nem egyeztethető össze Istennel (aki jó - tehát nem idézheti elő a rosszat); ilyenformán legjobb esetben Leibniznél kötünk ki. A kérdés a másodlagos megfigyelőket érinti, akik megkísérlik megfigyelni a megfigyelő Isten megfigyelését (ismét: Teufel und Theologen).100

e. A vallásos kommunikáció kiszűrése (Die Ausdifferenzierung religiöser Kommunikation)

Itt Luhmann a következő axiómából indul ki: „soha nem létezett olyan társadalmi állapot, amelyben minden kommunikáció vallási kommunikáció lett volna. Ilyen feltétel mellett a vallási kommunikáció nem lett volna megkülönböztethető, tehát nem is lehetne vallásosnak jelölni."101 Az ősi társadalmak mítoszainak reproduktuma szolidaritás, nem pedig információ. Minden kommunikáció közvetítőre szorul, s itt mutatkozik meg, mennyire különbözik a népies hit az egyházak elképzelésétől.102 A vallásos kommunikáció lényegét akkor tudjuk helyesen megragadni, ha tisztában vagyunk vele, hogy nem ezzel vagy azzal a kommunikációval van dolgunk, hanem „a kommunikáció önmegfigyelésével, a kommunikáció kommunikádójáról."103 A vallás talált rá lehetőséget, hogy az azonosság és különbség - az evolúció „előtte és utána" - kérdésének paradoxonját kibontakoztathassa, akár egy mítosz mesélésével, akár a megfigyelő Isten megfigyelésével, amely minden differenciában jelen van, mint a feltételezett egység. - „A tudomány sem fogja jobban csinálni ezt (a kibontakoztatást - R. Z.), csak másként."104

98 Uo. 159.

99 Uo. 163.

io° vö uo 169

101 Uo. 187. - Nincs kizárva, hogy itt, valamint az antropológia említésénél általában Wolfhardt Pannen- bergre gondolhatunk, aki csak vallásos emberről tud.

102 Vö. uo. 208.

103 Uo. 195.

104 Uo. 216.

140