Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Rendszerelmélet - ember - vallás
A vallás helyét lassan átveszi a „polgári vallás" (Zivilreligion)69 a Rousseau-i hagyományból, s a transzcendencia helyét elfoglalják az alapértékek (Grundwerte).70 Az 1755. évi lisszaboni földrengés után a teodicea ellehetetlenedett71 (a teli templom- épület maga alá temette a jelenlévő hívők tömegét). Ezek után a teológia számára két lehetőség marad: vagy igazolni kell Istent, mint egy katasztrófa előidézőjét, vagy Isten mindenhatóságát keretek közé szorítani. Minden további kísérlet, például Istent, mint „egészen mást" meghatározni, kudarcot vall.72 Ezért növekszik a társadalomra és az emberre irányuló „polgári vallás" (Zivilreligion) létjogosultsága, s Luhmann megkísérli kimutatni, hogy azt a jogrendszer helyettesíti, elismerve, hogy a polgári vallás nem egyszer az erkölcsi maradványok („Moralreste") és az „alapértékek" (Grundwerte) menedékhelye lesz. Ez arra készteti Luhmannt, hogy feltételezze a teljes társadalom szintjét (Ebene der Gesamtgesellschaft), amely mint minden egyes részrendszerének szociális környezete, külön rendszert alkot, s ezáltal olyan szintet, amelyen a funkciókat nem lehet kiszűrni.73 „A társadalom mindig egyszersmind differenciált és nem differenciált, aszerint, hogy mint részrendszereinek mindenkori környezete működik, vagy pedig mint ennek a részrendszernek a teljessége."74 Röviden összefoglalva: a vallás rendszeréhez tartozik mindaz a kommunikáció, amely Istenre vonatkozik. A vallásrendszer autopoietikus rendszer, amely operatív zártan (tevékenységét tekintve), kognitív nyitottan (a megismerést tekintve) működik. A vallási rendszer kódja: immanencia/transzcendencia. Ennek a differenciának egységét Isten jelöli. A különbség ebben az egységben, mint bennfoglalt, s egyszersmind kizárt harmadik jelenik meg. - A vallásrendszer programozását szolgálja a kinyilatkoztatás, a Biblia életszabályai és a dogmatika. A teológia átveszi az önreflektálás feladatát.75 2. Vallás „A társadalom vallásáéban (2000) A könyv terjedelme 356 oldal. Látszik, hogy még nem végleges szöveget tartunk kezünkben. Semmi sem utal arra, hogy a szerző a jelen alakban már nyomtatásra szánta volna 76 A könyv kilenc fejezetre tagolódik, amelyek címét és rövid tartalmát az alábbiakban igyekszem bemutatni: 69 Uo. 108. 70 Az értékek kapcsán lásd Martin Heidegger, Nietzsches Wort „Gott ist tot”. In: Holzwege, Klostermann, Frankfurt 71994, 227: „A 19. században az értékekről szóló beszéd megszokottá vált, és szokássá vált (átment szokásba), hogy értékekben gondolkodjunk. Am először Nietzsche írásainak elterjedése következtében lett népszerű az értékekről beszélni." 71 Vö. Günther 707. - Hans Albert, a kritikai racionalizmus vezető egyénisége is foglalkozik a teodicea- problémával. Katolikus értékelését lásd Hans Waldenfels SJ, Kritische Vernunft und religiöser Glaube. In: Stimmen dér Zeit, 1983,854. 72 Vö. Günther 707. 73 Vö. Reese 109. 74 Uo. 75 Vö. Lex. 76 Vö. LU 2000, 357. Editorische Notiz (André Kiesering). 137
