Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Rendszerelmélet - ember - vallás
a. A vallás értelemformája (Sinnform) Művének célkitűzését így fogalmazza meg Luhmann: „Más szóval az ember-fogalmat a kommunikáció fogalmával akarjuk helyettesíteni, és így a hagyományos antropológiai valláselméletet társadalomelmélettel felváltani."77 Miután Max Weber és a fenomenológia módszere elégtelennek bizonyult a vallás megragadásához, Luhmann a kibernetikai elméletekhez fordul.78 Az értelem (valaminek az értelme: Sinn) elemzése során kiderül, hogy az értelemnek csak az értelmetlenség feltételezése mellett van értelme.79 A vallást az „értelem" médiumának területén kell keresni. A kérdésre, ki fogja meghatározni a különbséget az értelmes és az értelmetlen között? Ki lesz a „megfigyelő" (Beobachter), a teológusok, hogy ne ők vegyék át ezt a szerepet, azt a meglepő választ adják: Isten."80 A vallás rendszerében „Mind a világot, mind pedig a megfigyelőt megfigyelhetetlennek figyeltük meg."81 Ebből azt a következtetést vonja le Luhmann, hogy „a vallás nem a fogyatékosságot, a gondokat, vagy a bizonytalanságot kompenzálja, hanem minden szükségszerű megállapodás (Festlegung) feltétele, akár pszichikai, akár szociális rendszerek által. A megállapodás, ragaszkodás egy meghatározottra, és nem akármire irányul."82 „Tagadhatatlan - mondja Luhmann -, hogy a vallási tematikával párhuzamosan halad bizonyos emberi vonatkozás, ez azonban a vallás témáit, nem pedig annak alapvető operációit érinti."83 A megfigyelés mindig kommunikációt jelent, ami azonban más kommunikációs operációkat is feltételez a rendszerben.84 Végül a halálról, mint az ember alaptapasztalatáról beszél Luhmann, valamint a halál tudatáról. A halál minden értelmezése egy az értelmezések közül; mivel két időfogalmat (véges és végtelen) foglal magában, vallási problémaként jelenik meg. Az ilyen értelmezés csak mint vallásos lehetséges, vagyis nem mint egyedi jelenség, hanem mint a vallás rendszerének része.85 b. Kódolás (Codierung) Bármi is lett légyen a vallás, arra van utalva, hogy az értelmesség médiumában formát alkosson. A paradoxia soha sem változtatható át identitásba. Most a vallás lesz önmaga megfigyelője, s a kérdés így szól: hogyan ismeri fel a vallási kommunikáció, hogy vallási kommunikációról van szó?86 Az etikai polarizálás (a vallás és a moralitás szövet77 Uo. 13. 78 Vö. uo. 9-16. 79 Vö. uo. 18. 80 Uo. 24. 81 Uo. 33. 82 Uo. 36. 83 Uo. 39. 84 Vö. uo. 42. köv. 85 Vö. uo. 47-52. 86 Vö. uo. 57. 138
