Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Rendszerelmélet - ember - vallás
amint Luhmann, a vallásnak manapság nem más vallások helytelen hitével szemben kell bebiztosítani magát, hanem a világ közönyével szemben.60 Nem az eretnekek ellen kell küzdenie, hanem azért, hogy még egyáltalán találjon új klienseket. Igaz, vannak odúk, amelyekben olyan vallási formák továbbélnek, amelyek nem alkalmazkodnak a „modernhez", vagy új képződmények jönnek létre, amelyek valamiféleképpen folytatni tudják „autopoiesisüket."61 A vallásnak ezen formái tovább is élhetnek és res- pektust, valamint alkotmányosan garantált toleranciát érdemelnek.62 Mindezt figyelembe véve a vallás, amennyiben a modernitásnak megfelelő formát fölveszi, részt vehet a másodlagos megfigyelésben, amennyiben eleget tesz megfigyelői funkciójának, megfigyelve önmaga rendszerét és más rendszereket, amelyeket nem fog lebecsülni, mint „pusztán világiakat." Ám ezt a felismerést megbénítja, ha „a vallás a programozás morális kódolásában kitart, s nem lát más lehetőséget arra, hogy az immanen- cia/transzcendencia tevékennyé tegye („Operationalisieren").63 Az O- és Újszövetség közötti különbséget Luhmann szociológiai szempontból elemzi, s a fordulatot a vezető réteg deprivilegizálásában, valamint a magánkinyilatkoztatások eleve hatályon kívül helyezésében ismeri fel.64 Ma már az Istennel való kommunikáció teljesen lehetetlen - állapítja meg Luhmann: „Beismerem, hogy sokunk számára szükséges lehet, különösen, ha bajban vagyunk, hogy Istennel kommunikáljunk. De minek, ha egyszer se nem tájékoztatjuk semmiről, amit ne tudna, se azt nem várhatjuk tőle, hogy a vele való kommunikáció valamire motiválja, amit egyébként is meg ne tenne."65 A „szentet" nem lehet tovább a világban elhelyezni; a világban csak a vallásos témákról szóló kommunikáció marad. - A transzcendencia és immanenda közötti differencia egységére irányuló reflexió a teológia feladata. Ebben az összefüggésben Luhmann szívesen hivatkozik Nicolaus Cusanusra, a „coincidentia oppositorum" és a tudós bíboros más paradox formuláira.66 Talán meglepő, hogy midőn Luhmann arról beszél, hogy a transzcendencia helyét többé nem Isten tölti be, hanem az individuum, az individuum példájaként (exempla- risches Individuum) a Názáreti Jézust említi, amint ezt mindenek előtt a protestáns teológia hangsúlyozza.67 Az individuumra összpontosított vallás tévútnak bizonyul, mivel az „individuumok hálátlannak mutatkoznak; tömegesen lépnek ki (az egyházból - R. Z.)."68 60 Uo. 61 Uo. 62 Uo. 100. 63 Uo. 64 Uo. 101. 65 Uo. 105. 66 Uo. 67 Uo. 107. 68 Uo. 104. 136
