Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Rendszerelmélet - ember - vallás
1980-ban Luhmann „Ausdifferenzierung von Erkenntnisgewinn. Zűr Genese von Wissenschaft"22 c. tanulmányában kétségbe vonja a „Sozialapriori" (vő. Habermas) lehetőségét23, s kimutatja, hogy az a priori fogalom, amelyet Arisztotelész vezetett be, s amelyet Kant élezett ki, meghatározta a nyugat-európai gondolkodást, mégpedig oly mértékben, hogy annak hiányában, legyen az a nem tudatos (Fichte), az emocionális (Scheler), a vallásos (Ottó), a történelmi (Simmel), a társadalmi (Adler), vagy az értékszerű (Rickert, Scheler),24 minden kérdésessé válik és válságba jut. Ezt cáfolja Luhmann: az egyik rendszerből származik a másik, s egy végső a priori „hiánya" nem krízist jelent, hanem a rendszer nyitottságát és továbbhaladásának képességét minden irányban. A rendszerelmélet nem csak megengedi a „bazális önreferenciát", hanem sürgeti, azzal a feltétellel, hogy aláveti magát a „bináris sematizmusnak" és abban feloldódik.25 Nem az egyetlen alap és kizárólagos a priori és annak kimutatása, vagy keresése a cél, hanem a két lehetőség, mint meghatározó. 4. A rendszerelmélet határai és bírálata Luhmann rendszerelmélete az egyetemesség igényével lép fel. A részrendszerek Leibniz „ablaknélküli" (fensterlose) monaszaira emlékeztetnek, amelyek kölcsönösen kirekesztik egymást, s a kommunikáció lehetetlenségét posztulálják.26 Márpedig „a részrendszerekben lezajló kommunikációban nem úgy vagyunk jelen, mint a csiga a házában; a gyakorlatban sokkal fontosabbak számunkra, mert regisztrálni tudjuk őket."27 Ennél súlyosabb a „módszertani antihumanizmus" vádja.28 Erre azzal ad okot Luhmann, hogy doktrínája - vagy elmélete- szerint „kapcsolat csak a társadalmi valóságon belül létezik", amiből „az ember halála" következik, miután Luhmann rendszerelmélete értelmében „a társadalmi rendszerek nem emberekből állnak. Az emberek... inkább a természethez hasonlóan a társadalmi rendszerek környezetéhez tartoznak."29 Balogh István, Dieter Kamper és Christoph Wulf: Antropológia az ember halála után (Jószöveg, Budapest 1998) fordításának borítólapján Luhmannra hivatkozik: „nagyon is indokolt Niklas Luhmann rossz előérzete: iszonytató az, ami társadalomként megvalósulni látszik, s a rettenet, éppen azért, mert társadalomként valósul meg, elkerülhetetlen." - Magától értetődik, hogy a keresztény/katolikus etika is fenntartással van Luh22 LU81.121. 23 Uo. 103; Reese 136 24 Uo. 130 25 Uo. 112 26 Vö. Anzenbacher 104, valamint Hans Ebeling, Dos Subjekt im Dóséin. In: Theorie der Subjektivitat, Suhr- kamp, 1990, 89.: „Mein Konsens ist Konsens nur in Bezug auf Deinen Konsens aber mein Konsens ist nicht Dein Konsens, und es gibt auch keinerlei Sachargumente oder Vernunftgründe, die dieses Zusam- menfallen... sicherstellen könnten." 27 Anzenbacher 105. 28 Vö. Jürgen Habermas, Der philosophische Diskurs der Moderne, Frankfurt 1985,436. 29 Anzenbacher 102. 132
