Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Rendszerelmélet - ember - vallás
mann rendszerelméletével szemben: Luhmann szerint a szubjektum a bináris sema- tizáció eredménye, amely lehetővé teszi, hogy helyes vagy helytelen véleményünk legyen (mégpedig vitathatatlanul) és helyesen vagy helytelenül cselekedjünk.30 - Az egymással való kapcsolat szabályozása, amelyre az erkölcs visszavezethető, a rendszert stabilizálja.31 - Az erkölcs „nem egyéb, mint" ez a szabályozás. Az erkölcs tudományos redukciójának mottója ez a „nem egyéb, mint."32 Az etikától megfosztott rendszer, egyszersmind antropológiától megfosztott rendszer. „Az ember, mint ember nem fordul elő benne."33 Az etikai relativizmus és a döntési szabadság kérdésessége kézenfekvő. Ha minden csak a rendszertől függően nyeri el értékét, s ha a rendszer predesztinációs erővel rendelkezik.34 Jogosan vált ki ellenérzést Luhmann cirkuláris, relativizmusra hajló rendszere a filozófia részéről is.35 Rüdiger Bubner felhívja figyelmünket a rendszerelméletből következő azon tényre, hogy amikor cselekszünk, nem fontolgatjuk, hogyan lehetne és kellene cselekedni. A tettben feloldódott a többi lehetséges cselekvés spektruma, amelynek középpontjában a projektáló tudat áll.36 „A selejtezés a cselekvés céljára irányuló, egyenjogú jelöltek között történő választás."37 A tudományos szociológia részéről az a vád érte Luhmannt, hogy a rendszerelmélet új „gondolkodási alakzata" (Denkfigur), semmit sem magyaráz meg. Műfaját tekintve, legalábbis Luhmann: Gesellschaftsstruktur und Semantik-]a38 nem más, mint „tudományos mese." „A rendszerelméleti gépezet nem meggyőző", s „kár, hogy egy ilyen kiváló tudós kitart az ő splendid isolation-jében".39 Luhmann azon igyekezete, hogy az evolúciót és a történelmet elválassza egymástól, túlságosan kevés erővel endelkezik a magyarázat szempontjából; ez azonban nem azonnal szembeötlő, mivel Luhmann „sziporkázó interpretációs teljesítménye nem egyszer eltakarja elméletének hézagait".40 Luhmann ahhoz is ért, hogy rendszerét bebiztosítsa a kritika „hűvös fuvallatával szemben"41: „egy ügyes fordulat az interpretáció átépítésében, a nézőpont elegáns változtatása..., s nincs szükség az elmélet újraszerkesztésére."42 30 Vö. Jürgen Hüllen, Ethik und Menschenbild der Moderne, Köln 1990, 86. A továbbiakban: Hüllen. 31 Vö. uo. 87. 32 Vö. uo. 90. 33 Vö. uo. 34 Vö. Jean-Pierre Wils, „Ende dér Menschenwürde" in dér Ethik. In: Concilium, 1989,225. 35 Vö. Robert Spaemann, Niklas Luhmanns Herausforderung an die Philosophie. In: Niklas Luhmann, Paradigm lost, Frankfurt/M. 1989. 36 Bubner 49. 37 Uo. 38 N. Luhmann, Gesellschaftsstruktur und Semantík, Suhrkamp, Frankfurt 1980. 39 Vö. 9., 40 Bernd Giesen, Niklas Luhmann: Gesellschaftsstruktur und Semantik (recenzió), in: Soziologische Revue, 1982, Heft 1,10. 41 Uo. 42 Uo. 133
