Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet és az ókori Kelet irodalmi hagyománya
s végül jutván Anu egébe, tehetetlenül megrekedtek - reszketve összekuporodtak, mint kutyák, áfáihoz lapulva." Az ár hat napig tombolt, majd amikor a hetedik napon elült a vihar és a víz apadni kezdett, a hajó Niszir hegyének szigetként kiemelkedő csúcsán akadt meg. Utnapistim kinyitotta a hajó ablaknyílását, és a hetedik napon madarakat bocsátott ki, hogy szárazföldre találnak-e. Csak a tizedik napon kibocsátott holló nem tért vissza, s ebből Utnapistim arra következetett, hogy a madár már szárazföldet talált, vízözön véget ért: „Hat napon s hat éjen át tombolt a déli szél s a dühöngő ár elmosott mindent, ami élő; elpusztította az országot. Hetednapon elült az orkán, a tenger vize visszagördült medrébe, s nem hullámzott többé - végeszakadt a vízözönnek!... ...Szárazföldet kutattam később, s a tenger sima szemhatárán - a tizenkettedik rovásnál, amint a kapitány lemérte! - sziget emelkedett ki - Niszir hegyéhez ért a bárka. Ütődtünk a Niszir hegyéhez s az megakasztotta hajómat - első napon, másodnapon csak áll egyhelyben, nem jut előrébb, harmadnapon, negyednapon csak áll egyhelyben, még nem is moccan, ötödnapon, hatodnapon csak áll egyhelyben, levert cövekként. Midőn a nap hetedszer szállott a Niszir hegye fölé, fölébünk, egy galambfiókát eleresztek: hadd röpüljön, amerre tetszik! Kiszállott a galamb, kerengélt és nemsokára visszafordult. Sík víz borította a földet - pihenőhelyet nem talált még!... ...Midőn a nap tizedszer szállott a Niszir hegye fölé, fölébünk egy hollófiat eleresztek; hadd röpüljön, amerre tetszik! Elszállott a holló, kerengélt s mind távolabbra tűnt előlünk. Károgott, kapirgált, szemet lelt - nem fordult vissza soha többé!" Ekkor Utnapistim kiszállt a Niszir hegy ormán megfeneklett hajóból, és hálaáldozatot mutatott be az isteneknek, akik annak illatára összegyűltek az áldozat helyén: „Kibocsátottam mind az élőt, hadd fusson szét, amerre tetszik s fajbelijével párosodván, népesítse újra a földet! Azután a Niszir hegy ormán máglyát raktam, s kost s bakot ölve égő áldozattal fizettem az isteneknek életünkért. Hét s megint hét kőtállal raktam a földre áldozati ételt s ajándékul nádat, cédrusfát s mirtuszt füstöltem uraimnak. Fölszállott a füsttel az illat, föl az istenek trónusáig s az égiek sűrű rajokban gyűltek az áldozat helyére." Az istenek egyedül Enlilt, azt az istent zárják ki maguk közül, aki szeszélyes haragjában az emberiség romlását készítette. A mégis odasiető Enlillel Éa isten szembeszáll, és a vádló szavakra megenyhült Enlil Utnapistimet az istenek sorába emeli: „...Szavára megenyhült Enlil s a fedélzetre lépett: kézen fogva, a szárazföldre vezetett, háznépemmel együtt. —= 95 =---
