Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet és az ókori Kelet irodalmi hagyománya
hogy hazavinné városába az uruk-beli embereknek; a fű felé nyúl nem találja... belesápad az istenember, arcán könnyei leperegnek; sír és jajongva átkozódik. "37 38 A másik szövegemlék az Adapa mítosz^. Az eposz elbeszélése szerint Adapa Eridu város uralkodója, aki egy alkalommal Anu-val, az istenek egyikével ellentétbe kerül. Éa isten elárulja neki, hogy Anu meghívja őt, hogy étellel és itallal megmérgezze. Ezért semmit se egyen és igyon abból, amivel kínálják. Anu azonban megváltoztatja szándékát az istenek kérlelésére, és az Elet ételével és italával kínálja Adapát, aki ezt nem tudván, Éa tanácsát követi, és elszalasztva a nagy lehetőséget, nem eszik az Élet ételéből és italából. Az ismertetett szövegek szerint az ember eleve halandó, ha mégis halhatatlanságban részesül, akkor azt az istenek ajándékaként kapja meg. A halhatatlanság megszerzése vagy valamilyen növény, vagy étel és ital megevése által történik, a lehetőségének elvesztése pedig a Gilgames eposzban a kígyóval függ össze, míg Adapa esetében a megtévesztő körülmények következménye. A Gilgames eposz mindenesetre rávilágít arra, hogy a halhatatlanság keresése a mezopotámia ember világképében központi helyet foglalt el. A felsorolt motívumok helyzete azonban más, mint a Genezis könyvében. A bibliai hagyománykörben az ember teremtéséhez és kezdeti állapotához kapcsolódnak, míg a mezopotámai irodalmi emlékekben ettől függetlenek, és nem egy önálló történet, hanem egy nagyobb elbeszélés összefüggés részletének elemei. A bibliai elbeszéléssel ellentétben a kígyó nem kísértő, a megifjodás füve nincs isteni tilalomhoz kötve, s az élet növénye olyan állapot megszerzésére irányul, amelyet az ember nem birtokol (halhatatlanság), és olyan állapotból szeretne menekülni, ami van (halál). A Genezis könyvében mindennek ellentéte történik, minthogy a halhatatlanság elvesztéséről és nem megszerzéséről van szó. Az elbeszélések középpontjában nem az élet fája (Gén 3,9.22.24), hanem a jó és rossz tudásának fája, vagy egyszerűen a „fa" áll. Egyetlen közös helyzet az életet adó növény elvesztése. A teljesen önálló feldolgozás miatt nem feltételezhető, hogy a bibliai elbeszélés a mezopotámiai irodalmi alkotásoktól függene. A KULTÚRA ÉS CIVILIZÁCIÓ EREDETÉNEK ÉS MIBENLÉTÉNEK KÉRDÉSE A BIBLIAI ŐSTÖRTÉNETBEN (GEN 1. ÉS 4.) És az ókori Kelet irodalmi emlékeiben A kultúra és civilizáció eredete és mibenléte az ókori világot is, s benne a bibliai embert szintén foglalkoztatta. Az ókori mitológiából ismert elbeszélések szerint a kultúrát és civilizációt teremtő tudás az istenek tulajdona volt. Az ember számára csak azáltal lett 37 RÁKOS S. - KOMORÓCZY G., Agyagtáblák üzenete, 159-160. old. 38 Az Adapa mítosz ismert formája valószínűleg akkád nyelven keletkezett Eriduban, a Kr. e. 2. évezred elején, a város dicsőségének hirdetésére. A mítosznak két változata négy töredékben került elő, a korábbi változat Teli el Amarna levéltárából, a későbbi változat pedig Asszurbanipál könyvtárából való. Szövegének magyar fordítását bevezetővel és magyarázó megjegyzésekkel lásd RÁKOS S. - KOMO- ROCZY G., Agyagtáblák üzenete, 69-74. 310-312. old. Az Adapa mítosz szövegének német nyelvű fordítását irodalmi utalásokkal ellátott bevezetővel és magyarázatokkal lásd HECKER, K TUAT Ergán- zungslieferung, 51-55. old. 89
