Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet és az ókori Kelet irodalmi hagyománya
gyobb vállakózásokra. Uruk népét zsarnokként uralja, és mindenkit a város falainak építésére fog. Az istenek meghallgatják a sanyargatott nép imáját, és Anu, Uruk város istene, megparancsolja Arurnak, hogy teremtsen Gilgamesnek vetélytársat. Árum megteremti Enkidut, akinek az lesz a feladata, hogy legyőzze Gilgamest. Megmérkőznek egymással, de egyik sem tudja legyőzni a másikat. Végül jó barátok lesznek, és együtt indulnak új meg új győztes kalandokra. Enkidu azonban az istenek bosszújából kifolyólag meghal. Gilgames megsiratja barátját, s tudatosul benne, hogy egyszer neki is meg kell halnia. Nem tud nyugodni, és feleletet keres az élet és halál kérdésére. Ezért elmegy Utnapistimhez, aki a vízözön után örök életet kapott az istenektől (I-IX. tábla). Amikor eljut Utnapistimhez, Gilgamesnek arra a kérdésére, hogy miként nyerhetné el az örök életet, azt válaszolja neki: a halandók nem kerülhetik el a halált (X. tábla). Utnapistim elbeszéli neki a vízözön történetét (XI. tábla), amelyből azt a következtetést vonja le, hogy ha nincs pártfogója az istenek között, nem lehet halhatatlan, mert az élet és halál az ő kezükben van. Végül közli vele, ha bizonyos próbatételt kiáll, még van lehetősége elnyerni az örök életet, de Gilgames erre nem képes. Megérti, hogy a halál ott van a közelében. Végül Utnapistim a felesége unszolására egy titkot árul el neki: „...Halljad hát, ímé, nagy titkot fedek fel előtted... Szállj alá a tenger vizébe s addig kutass, míg rátalálsz egy nyílvesszőhegy formájú fűre, mely mint a tüske a sövényen, vagy mint tövis a rózsaszáron.... Ezt a füvet ragad meg bátran; ne féld - még ha ujjadba szúr is! - leszakítani, szádba venni és foggal elmorzsolva, lenyelni1. Az élet füvét, ha lenyelted, fiatal maradsz, nem fog rajtad a vénülés őrlő hatalma! S a tieid is, a bekerített Urukban, ízlelve a füvet - az öregség minden keservét hosszú időre elkerülik!" Gilgames a tenger fenekéről felhozta a örök életet adó megifjodás füvét, és elindult városába Urukba. Útja közben egy éjjel lefeküdt aludni. „Jó korareggel fölserkenvén, fekvőhelyüktől kődobásra, Gilgames gödröt pillantott meg, melynek mélyén áttetsző tisztán víztükör villogott. Ledobva nagysebtiben köntösét, tarisznyát s alsóneműt -a füvet is, lám, ingével a földre leejté! - poros testét a víz váratlan hűvösségébe merítette. Míg Gilgames reggel prüszkölt, lubickolt, kígyó kúszott oda a fűhöz, szimatot kapott illatától, feléje kapott és elragadta. Fürdője után partra lépve, egyenesen a fű után nyúl Gilgames, hogy enne belőle s megízlelvén, tovább haladna; hogy ez az újasszír változat sem végérvényesen lezárt, minthogy az eposz más helyeken talált szövegeiben szintén találunk eltéréseket. A Gilgames eposz XI. táblája tartalmazza a vízözön történetét. - A Gilgames eposz szövegének magyar nyelvű fordítását, bevezetéssel, a szakirodalom felsorolásával és a szöveghez fűzött magyarázatokkal lásd RÁKOS S. - KOMORÓCZY G., Agyagtáblák üzenete, 88-166. 316-329. old. A12 táblás szövegét SANDARS, N. K. angol fordításában hosszú bevezetővel lásd The Epic of Gilgamesh, London 1972. Áz eposz szövegének ókori változatait ill. töredékeit bevezetőkkel és HECKER, K. német nyelvű fordításában megjegyzésekkel ellátva lásd TUAT III. 646-744. old. A 12 táblás Gilgames eposz szövegét ugyanitt TUAT III, 671-744. old. —===== 88 ==----
