Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet és az ókori Kelet irodalmi hagyománya
Az Enúma elis eposz tulajdonképpen nem teremtésmítosz, hanem Marduknak, Babilon város istenének a panteon urává emelkedését beszéli el6. Az elbeszélés azonban egészen az ősidőig visszamenő teogóniával kezdődik, amely Apszu/Tiámattól egészen Mardukig tart. Ebben az összefüggésben kerül szó mindenek kezdetéről, az őskáoszról (I. tábla), az égbolt (IV. tábla), majd az ember és az égitestek teremtéséről (VI. tábla). A bevezetés az időbeli állapot meghatározásával indítja el belépést cselekménybe7: „Amikorfönn az ég nevetlen s alant a föld szintazonkép; Apszu, az ős-kezdet, minden dolgok teremtő-atyja s Mummu-Tiámat ősanyánk még vizeikkel összemosódtak; nem volt szárazföld se, láp se, s egyike sem az isteneknek; név nélkül szunnyadóit a sors is, betöltetlen várt a végzet - Apszu és Mummu-Tiámat akkor isteneket nemzettek s szültek..."8 Az ősidőben csak az őskáosz volt, a személyes és személytelen „összevegyített ősvíz", amelynek hímnemű része Apszu, a nőnemű része pedig Tiámat. Apszu az édesvizű folyóknak és forrásoknak, a Tigris és Eufrátesz torkolatánál levő lagúnáknak istene, A mezopotámiai világ és eredetmagyarázat 6 Az Enúma elis eposz a nevét akkád nyelvű kezdőszavairól kapta (jelentése „Amikor fönt..."), azonban gyakran babiloni teremtésmítoszként is említik. Az utóbbi megjelölés nem egészen helytálló, minthogy az eposz elsősorban Marduknak, Babilon város istenének a panteon urává történt felemelkedését és megdicsőülését beszéli el. A teremtés leírása a költeménynek csupán kis részét teszi ki, és ez is alárendelt a Marduk diadala témának. Az eposz alapgondolata Babilon város politikai hatalmának növekedésével függ össze, amely Hammurapi (Kr. e. 1793-1750) uralma idején Mezopotámia vezető hatalmának fővárosa lett. Ezzel Marduk is, aki eredetileg jelentéktelen városi isten volt, „nagy istenné,, emelkedett, s az Enúma elis célja az, hogy isteni főhatalmát igazolja. Felhasználták benne a korábbi kozmogóniai mítoszok hagyományát, amelyeket az Enúma elis úgy formál át, hogy a Mezopotámia panteon közismert vezető istenei helyére (Anu, Enlil, Ea) Marduk lép. Az eposzt I. Nebu- kadnezár (Kr. e. 1125-1103) idején fogalmazhatták meg, amikor Marduk tisztelete ebben a formában hivatalosan is diadalmaskodott Babilonban. A szövegének akkád nyelvezete szintén a Kr. e. 2. évezred végére utal. Magyar nyelvű fordítása RÁKOS S. - KOMORÓCZY G., Agyagtáblák üzenete, 19-45. old. Az eposz szövegének bevezetővel és megjegyzésekkel ellátott kiadását német nyelven W. G. LAMBERT fordításában lásd TUAT Bd. III, 565-602. old. Az Enúma elis eposz világképének bemutatását lásd FRANKOFORT, H. szerk., Alter Orient-Mythos und Wirklichkeit, UT 9, Stuttgart, 19812,186-204. old. 7 A mezopotámiai mitikus szövegekben s így az Enúma elis eposzban is, az elbeszélések kezdete időhatározói mellékmondattal (az enuma=amikor formulával) indít, ezzel adva időbeli meghatározást a körülményeknek. Ennek a bevezető formának az elemzését különböző mezopotámiai szövegtípusokban és az „amikor-még-nem" mondatokban irodalmi utalásokkal lásd BAUKS, M., Die Welt am Anfang, 207- 230. old. 8 RÁKOS S. - KOMORÓCZY G., Agyagtáblák üzenete, 20. old. 79
