Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Harsányi Pál: Genetikai forradalom: valóban minden jó, ami technikailag lehetséges?
nyék szülessenek. Mégis ez az az ésszerű út, ami a kutatás számára korrekt haladást jelent egy olyan területen, ahol a szenvedő emberek részéről nagy elvárásokkal találkozunk, állapítja meg a Nyilatkozat. Mikortól személy a humánembrió? Milyen bánásmódban kell részesíteni az egyedfejlődés korai fázisában lévő humánembriót? Erre a kérdésre egyáltalán nem könnyű válaszolni, hiszen a személyi lét nem ragadható meg természettudományos eszközökkel. A Katolikus Egyház az embrióval szemben egy igen erős védő álláspontot fogalmazott meg 1987-ben a már idézett Donum vitae kezdetű instrukcióban, mely szerint az embriót személyként, a személyeknek kijáró tisztelettel kell kezelni, és ilyen védelemben kell részesíteni. Sokan azonban nehezen tudják elfogadni ezt a személyeknek kijáró tiszteletet az éppen megfogant emberi élettel szemben. A katolikus bűnbánati gyakorlat is különbséget tesz az abortusz és a gyermekgyilkosság között. Több katolikus bioetikus úgy érvel, hogy az embrió mindaddig nem tekinthető személynek, amíg fennáll az ikerképződés lehetősége, ami a fogantatás utáni első két hétben következhet be. Érvelésük szerint nem helytálló egy olyan lényhez a személyi lét kategóriáját rendelni, melynek individualitása még nem tisztázott, és a megvastagodott méhnyálkahártyába történő beágyazódás csak 60%-os eséllyel következik be. Az ellenérv szerint a humánembrió egy önálló genetikai álománnyal rendelkező emberi individuum, melyet egy jól koordinált és folyamatos egyedfejlődés jellemez, melyben nincs egyetlen „mágikus határvonal" sem. Ikresedés esetén, ezen ellen- vélemény szerint54, az új individuum nem egy homályos egyediséggel rendelkező emberi lényből alakul ki, hanem egy már meglévő individuumból ivartalan módon, egy bizonyos sejtcsoport elkülönülésével alakul ki az új egyed. Ez a folyamatosan tartó vita az új születésszabályozási, vagy pontosabban az ovulációt és a beágyazódást szabályozó módszerek, a születés előtti diagnózis és a mesterséges megtermékenyítési technikák körül bontakozott ki55. Megállapíthatjuk azonban, hogy minden valószínűség szerint sohasem fogunk találni olyan időbeli határpontot, mely után az embriót személyként kell kezelni, előtte pedig nem. A Donum vitae instrukció is megállapítja, hogy nincs tudományos bizonyíték a megtermékenyített petesejt személyi státusára vonatkozóan, és a Tanítóhivatal sem tett végleges filozófiai állásfoglalást ebben a kérdésben (1.2). Gyakorlatilag ennek a bizonyos időbeli határvonalnak a keresése sokkal inkább a személyi lét tagadását célozza a „mágikus pillanat" előtt, mint annak védelmét utána, és mindez komoly motiváció az Egyház számára, hogy az embrió védelmét ismételten megerősítse. Még azok is akik nem ismerik el az embrió azon jogait, mely egy már megszületett embernek kijár - ahogy ezt a katolikus egyház tanítja - megegyeznek abban, hogy itt nem pusztán egy sejthalmazról, hanem az egyedfejlődés kezdeti fázisában lévő emberi életről van szó. A „terápiás" klónozás angliai megengedése egy újabb eleme annak a tudományos és jogi eróziós folyamatnak, mely csökkenti a korai fázisban lévő emberi élet és az életfakasztás méltóságának védelmét. 54 Vö. ID., ldentitá e statuto delt'embrione umano, Libreria Editrice Vaticana, Cittá dei Vaticano, 1998. 55 Vö. CAHILL, L. S. Stem Cells..., 16-17.
